Szombat, délután 6 óra

Reggel fél nyolckor értem ki az istállóba. Odadobtam egy adag reggelit Fúrának, majd tettem vettem, amíg vártam, hogy megegye. Kivezettem a karámjába, aztán visszamentem az istállóba. Az volt a terv, hogy egy fél-egy óra múlva lemozgatom, majd edzek vele egy kicsit, de másképp alakultak a dolgok. Miközben Fúri dolgait pakolásztam megcsörrent a telefonom. Sok "ühüm", "aha", "értem" után következett egy "máris indulok" és pár perc múlva azon kaptam magam, hogy már rá is kapcsoltam a lószállítót a kocsimra és félig beszállva a kocsiba üvöltök ki Lishának, hogy elmentem valahova, délután jövök.
Az út hosszú volt, de még hosszabb volt visszafelé. A hazaúton már nem egyedül utaztam, s hála a lószállítóba szerelt kamerának állhattam meg rövid időközönként, mert az új jövevény folyamatosan rakoncátlankodott.
Így értem haza olyan hat óra körül.
Amikor leparkoltam közel az istállókhoz először csak ültem a kocsiban fél percig, hogy szusszanjak egyet. Azonban amint felfogtam, hogy milyen csoda is érkezett hozzánk máris kipattantam a kocsiból és a lószállítóhoz siettem. Kinyitottam, majd kivezettem az apró akhal-teke csikót és az istállókhoz indultam vele. Bent az egyik üres boxhoz vittem, pont a mellé a kanca mellé, amelyik nagy valószínűséggel a pótmamája lesz.
Egy kevés vacsorát pakoltam oda az egyelőre magányos csikóhoz, majd rátámaszkodtam a box ajtajára és csak néztem őt.
-Üdv a Rodeó ranchon, Fáraó!

->Fáraó itt megleshető

Úgy örültem minden egyes új lónak, mint egy kisgyerek, de Fáraó minden jövevénynél fontosabb volt számomra. Nemcsak azért, mert egy hihetetlenül jó fej csikó és nemcsak a gyönyörű színe miatt, hanem, mert ő fogja átvenni Fúria helyét, ha az én díjnyertes ugró kancám nyugdíjba ment.
Beraktam a kis csodát a boxába, adtam neki egy kis stresszoldót - kaját - majd csak rátámaszkodtam a box ajtajára, hogy csodálhassam egy kicsit.
Nem foglalkoztam semmivel, nem érdekelt ki járkál körülöttem, azonban pár perc múlva mégiscsak felnéztem, mert a húgom hangja ütötte meg a fülem. Elmosolyodva néztem, ahogyan odaballag mellém és meglesi a kis csikót.
-Ugye? Fáraónak hívják és ő az én kis reménységem. Ha Fúria nyugdíjba vonul, ő pont készen fog állni a komolyabb versenyekre.
Visszapillantok a csikóra még mindig mosollyal az arcomon. Az apró négylábú érdeklődve nézelődik az új helyén. Új dolgok, új szagok, új lovak a szomszédban.
-Egyébként mondtam már, hogy a szerelést hagyd rám és Jamesre. - nézek vissza a lányra kissé dorgálva őt, de csöppet sem mérgesen vagy morcosan. Csupa jó szándékkal mondtam, hogy ne szereljen, még árthat magának.
Tudom, hogy a lovakkal való foglalkozás önmagában kemény munka és nem esne nehezére ez sem, de attól még a műszaki dolgokat és a szerelést nyugodtan a férfiakra hagyhatja.
Eltolom magam a box ajtajától, majd leakasztom róla a táblát és hozzá való tollat és ráfirkantom a csikó nevét, nemét és fajtáját.
-Azon gondolkodom, hogy Csillagot vagy Lilyt rakjam mellé pótmamaként... - pillantok újra Lishára tanácsot várva tőle. Csillagot gondoltam elsőre, de talán mégsem ő lenne a legjobb választás. Nem tudom, majd Lisha hátha mond valami okosat ez ügyben.
-Melyik karámé lazult meg? -kérdem aztán, hogy később meg tudjam csinálni -Fogadjunk Vadócéké. A hülye állandóan cseszteti a kaput. - szitkozódok magamban, mert Vadóc minden társaságból bolondot csinál és állandóan rendetlenkedik és már nem tudom kikkel rakjam össze. Lehet, hogy külön kellene majd  tartani. Na majd holnap csinálok velük valamit, ma már kibírják.
Hátat fordítok Fáraónak és nekidőlök a boxnak. - Bocsi, hogy itt hagytalak egész napra. Minden rendben volt? - már kicsinek is mindig nagyon vigyáztam a húgomra, de amióta csak ő van nekem a lovakon kívül, már kétszer annyira aggódok érte.

-Én is ezt gondolom. Azért is hoztam el azonnal, amikor Jerry hívott. - replikálok rögtön, miközben továbbra is figyelem a picúrt. Nagyon kis helyes és kíváncsi. Biztos vagyok benne, hogy jó lesz vele dolgozni. Csak jussunk el odáig. Na nem mintha le akarnám váltani Fúriát, hiszen ő egy tökéletes ugróló, de már nagyon várom, hogy Fáraóval is dolgozhassak.
-Ha-ha. - viccelődése nem hoz lázba. Nem szeretem, amikor a nőügyekkel nyúz. Vannak igényeim, igen. Időnként kielégítem őket, de nagyon jól tudja Lisha is, hogy nem azért nem megyek bele egy kapcsolatba, mert nem akarok, hanem azért, mert nem lenne időm odaadónak lenni. Anélkül pedig nincs értelme. Talán, ha eljutok az olimpiára vagy egy hasonló kaliberű versenyre, akkor talán megnyugszom és képes leszek időt szakítani egy nőre. De addig...
Felírok mindent Fáraó táblájára, majd tanácsot várva pillantok testvéremre. A választ meg is kapom azonnal, mire én biccentek egy. -Igen, talán igazad van. Később áthozom Lilyt hozzá. - sóhajtok egy aprót. Túl sok dolog van, túl sok munka. Élvezem, nem arról van szó, de azért fárasztó.
-Mert reménykedek benne, hogy rosszul tudom.- rámosolygok Lishára és magamhoz húzva megölelem, majd haladok is tovább, hogy nekidőljek háttal a boxajtónak és úgy társalogjak vele tovább.
-Nem is tudom. A múltkor is majdnem ott hagytad a fogad, amikor egyedül akartad beadni Night gyógyszerét. - vágok vissza elégedett félmosollyal az arcomon. - Viszont örülök, hogy most minden rendben volt. - a mosolyom kedves mosolyra vált. Tényleg örülök, hogy jól van. Persze nem vagyok vele összekötve, tudom, hogy tud magára vigyázni és nem kell félteni, de mindig jó látni őt mosolyogni.
-Ja, mielőtt elfelejtem! - ellököm magam a boxtól és a tőlünk nem messze lévő szekrénykéhez sétálok. Kinyitom, kicsit kutatok benne, majd előhúzok egy kis üvegcsét, amelyben átlátszó gél van.
-Valami nem okés szegénynek a szemével. Megfognád, amíg bekenem a szemét?