Végre szombat van, el sem hiszem de mégis igaz lehet, és pihenéses nap van, de ennek ellenére bezzeg felébredek egészen korán, már valamikor reggel hatkor kinyílnak a szemeim. Mégis mi a fenének van ez az érzés, hogy ha végre egyszer aludhatnék akkor bezzeg nem tudok, de amúgy minden esetben nehezen kelek fel, és reggel minimum fél órán keresztül csak kómázok, és ténfergek a lakásban amin jelenleg hárman osztozunk, a drága kishúgommal, és az unokaöcsémmel. Aki szokás szerint még mindig húzza a lóbőrt, és eszembe jut hogy meg kéne viccelni, így felkelek, és tudom mennyire nehezen ébredő típus, így hát nem aggódom hogy az első öt percben lebuknék. Áttrappolok a szobájába és megrázom a vállát.
- Matt, héé Matt. Három negyed nyolc van! - közlöm vele, és elindulok kávét főzni, tuti nem lesz annyi lélek jelenlét hogy ránézzen az órájára, mivel gyakran kapkod, szerintem most is fog, főleg hogy azt sem tudja hol áll a feje többnyire. Aranyos kölyök, de elég szétszórt tud lenni ami azt illeti. A konyhában leülve vigyorogva várom mikor rongyol ki a kávéját követelve.
- Három, kettő.... egy és.... Szia Matt! - vigyorgok ahogy megjelenik borzasan, kialvatlanul és két mozdulat között.
- Nyugi már nem vagy elkésve. Szombat van - jelentem ki kajánul.

Mély alvásomból Darren zökkent ki, vállrázással miegyébbel. Háromnegyed...nyolc. Elgondolkodok mit is jelent számomra ez. Mérlegelek és óh a francba...
A szemeim kipattantak, levágtam magamról a takarót és már öltöztem is fel. Egy bokszerben alszom, erre egy farmergatya jött, fekete zokni, egy póló és már kaptam is fel a kabátomat, majd sprinteltem ki a konyhába a kávémért és hogy a nagybátyám bevigyen.  srác csak vigyorog, én meg nem tudom hova tenni mindezt.
De mikor közli a szombatot, csak lesek... - Mi? Szombat? - lebaszom a táskát szó szerint az asztalra. - Nincs április elseje Darren, mire fel ez a nagy szarság? - lobbantam fel egyből, majd kivágtam a széket előtte és leültem, a hajamba túrtam, majd megittam gyors a kávémat is, ami talán felébreszt.... - Jó reggelt neked is. - motyogtam durcásan, miközben a bögre mögül pislogtam rá....

Muszáj vagyok felkelteni Mattet, nem azért mert tényleg iskolába kell mennie, hanem mert megígérte hogy ma gyakorolni fogja az egyik trükköt és  mivel a héten mindennap kibújt alóla, ezért ma verem le rajta egy kellemetlen kis ébresztéssel is egybekötve. Amúgy szeretni való kölyök, csak egyszerűen nincs benne túl sok motiváció és még nem árulta el miért. Majd egyszer kiszedem belőle. Figyelem ahogy kivágódik a szobából, és már félig menet kész amikor a képébe vigyorgok hogy nincs is ma iskola.
- Szombat, tudod ami a péntek után jön - hangsúlyozom ki, mivel nem igazán van még tudatában annak hogy egyáltalán milyen nap van, legalábbis úgy veszem ki a szavaiból. Kényelmesen kávézom az asztalnál én is, épp a pirítósomat rágcsálom. Könnyű kis reggeli, de elég lesz.
- Miért ne? Te ugrálhatsz rajtam minden hétvégén hogy keljek fel a semmiért mert neked vásárolhatnékod van? - kérdezek vissza ahogy levágódik és kap kávét, ez alap, mivel én is nagy kávés vagyok, és anélkül nem is indulhat a reggel.
- Jó reggelt - válaszolom enyhe kis mosollyal, hiszen ha már megkaptam ezt a kedves gesztust, akkor viszonzom is.
- Amúgy nem teljesen ok nélkül keltettelek fel, mert még a héten beszéltük hogy megtanulsz egy forgást a western stílusban, és ehhez időben ki kell mennünk a ranchra amíg nincs tömeg a pályán, mert ehhez azért hely kell, legalábbis eleinte - magyarázom neki, hogy mire számítson a mai nap folyamán.
- Ha időben végzünk, akkor megállunk valahol enni, na? - ajánlom hozzá.

Szombat, szombat...bassza meg.
Kérdésére felhúzott szemöldökkel válaszolok. - Egyedül is el tudok intézni egy efféle apróságot,de amikor hozzád kerültem, kötelezővé tetted, hogy szóljak. Hát ne szívd mellre. - ejtettem meg egy félmosolyt, majd folytattam. - Legközelebb szó nélkül elhúzok. - kortyolok a kávémba jólesően, mindvégig őt stírölve. Köszöntöm, mert nem vagyok bunkó és viszonozza ő is. Elásva időlegesen a csatabárd.
- Egy fogást? - vonom fel szemöldököm, aztán leteszem a bögrém, eszembe jutott. - Tényleg  Darren! Hát ezt szépen elfelejtettem. Isten vagy! Kösz. - hadartam le gyorsan, szavaimban izgatottság volt,hiszen nagyon vártam ezt a pillanatot. Csak elméletet ne kérdezz...kérlek! Előbb ugrok fejest egy jeges medencébe mínusz fokokban, minthogy elregéljek bármi tankönyvi maszlagot. - Mikor megyünk? - érdeklődök a faliórára pillantva, mindezek után lehúzom utolsó cseppig a nedüt, majd fel is kelek az asztaltól, a mosogatóba kerül a bögre, majd a táskámért nyúlok és leszedálom az asztalról. Nem oda való. A sarokba vágom az ajtóhoz a lépcső mellé, majd ha haza értünk fel viszem. - Mit kellene vinnem?

Szombat bizony, de azért kaján elégedettséggel nézem a képén azt a kis rosszallást, amit mindig bevet de tudom hogy nem tart sokáig, és azért a magam módján szeretem én az unokaöcsém, akit rendszeresen a kisöcsémnek hisznek. Hát Zoya mellett, meg mellette... nincs sok időm unatkozni. Néha nem is olyan jó, mint ahogy tűnik.
- Jó hát én csak aggódom érted, tudod már amennyire kell, mert egyre inkább ráébresztessz az önállóságodra. Vezessük be hogy elmehetsz vásárolni, meg önállóan ide-oda, de dobj róla egy üzenetet hogy tudjam hozzávetőlegesen merre jársz na? - kora reggeli jófejség tőlem, na meg mert tényleg komolyodott a kölyök, és egyre inkább teret kell neki adni, ahogy valószínűleg az apja is tenné. Vagy nem tenné, nem tudom. Esély nincs arra hogy saját fiam legyen, szóval Matten gyakorlok minden ilyen felelősségteljes mutatványt.
- Látod, tudtam én hogy csak a huzat járja meg azt a csini fejed - kuncogok fel, és én is megiszom a kávém, de közel sem olyan gyorsan mint ő, hirtelen micsoda aktivitás.
- Na mi van gyorsító is volt a kávéba? De kis aktív lettél hirtelen - nevetek, hiszen szeretem húzni az agyát, de én is felkelek, a mosatlan berakom a gépbe, majd Zoya bekapcsolja később. Vagy majd én ha hazaérünk.
- Mondjuk a most és a tíz percen belül között... - nyújtózom ki, én már menet kész vagyok, mindössze egy kitérőt teszek a fürdő felé, aztán már a kabátom után nyúlok és a slussz kulcsért.
- Lovaglócsizmát, és olyan ruhát amit nem sajnálsz össze szutykolni, meg magadat - sorolom hogy mivel készüljön, én már eleve olyanokba öltöztem amiért nem kár.

Darren és a felelősségteljesség... - Felőlem. - vigyorodok el az egészen, hiszen már kitaláltam egy éjféli távolmaradást, persze a család tudta nélkül.
A reakcióját látva az én mosolyom is szélesebbre szalad, még egy halk nevetést is megengedek magamnak. Mennyivel egyszerűbb a könnyedebb témáról beszélgetni, még egy pillanatig képes vagyok el is felejtkezni mindarról a szarkupacról, amit felhalmoztam magam köré.
Szívesen hallgatom a jó történeteket mellesleg...Titkon is elég sok hülyeséget lehet csinálni, én ennek a mestere vagyok, bárki megmondja. Egy igazi idióta, akinek külön védőszentje van, hogy még él.
- Csodálkozol? - öklöztem bele a vállába, mikor az aktívságról kezd magyarázni.
Most... figyeltem szavaira és a tekintetem is csillogott, hogy lovagolhatok, hiszen az az én világom és nem az elméleti moslékok. Azon szart sem érnek, komolyan mondom. El is viharzok fel a szobámba, levedlem a farmerem és egy melegítőt kotrok elő a szekrényből, majd egy másik kapucnis pulóver kerül rám, meg egy csizmát is előkotrok a szekrényről.
Majd vissza is térek Darrenhez, indulásra készen. - Mehetünk. - mintha nem lenne nyilvánvaló a dolog. - Vezethetek? - teszek fel egy kérdést, könyörgő szemeket vetve rá, majd sprintelek is ki csupa izgalommal ki a házból, le az utcára, hogy a kocsinál bevárjam az "öreget".