A leges legkedvencebb ünnepem a karácsony, már egészen kiskorom óta. Ezt követi a szülinap, majd a húsvét, de a legjobban mégis ezt az ünnepet szeretem. Nem is az ajándékok miatt, hanem mert ilyenkor láthatom a messzebb élő rokonaimat, és mindenféle veszekedéstől mentes ez a néhány nap. Meg az egész hangulat olyan szuper, a fények, díszek, meg persze a havazás. Minden évben már elég korán elfog a karácsonyi hangulat, és ahogy közeledik az a bizonyos nap, egyre jobban válok én is izgatottá, és boldoggá. És ezzel sajnos együtt jár, hogy még szétszórtabb vagyok, ha ez egyáltalán lehetséges. Van egy másik jó dolog, így karácsony közeledtével, ez pedig nem más, mint a karácsonyi vásár. Ezt a színes forgatagot nagyon imádom, főképp azért, mert itt mindig megtalálom az ajándékokat. Általában mindig az utolsó pillanatra hagyom ezt, mert sosem tudom eldönteni, kinek mit adjak. Most is emiatt jöttem ki, bár az ajándékvásárlást későbbre kell hagynom, mert nem vagyok egyedül... Vagyis nem voltam, tekintve, hogy Darrennel jöttem ki, csak szem elől tévesztettük egymást egy pár perce. Mondanám, hogy a nagy tömeg az oka ennek, de ez nem teljesen lenne igaz, ugyanis én távolodtam el a bátyám mellől. De csak azért, mert megláttam egy bódét, ahol forralt bort - is - árulnak. Így most itt állok ket pohár forralt borral a kezemben, és a tömeget vizslatom, míg meg nem pillantok egy, a bátyáméhoz hasonló szőke fejet. - Végre megtaláltalak. Legközelebb ne tűnj el a szemem elől, oké? - dorgálom meg vigyorogva, mikor odaérek hozzá, majd átnyújtom neki a poharat. - Ezt neked vettem. Tekintsd elő karácsonyi ajándéknak.
Tárgy: Re: Darren & Zoya Vas. Jan. 10, 2016 2:59 am
Már megint karácsony van, és a nyakunkba szakadt az ezzel járó összes herce hurca, és kötelesség, meg minden nyalánkság, és nem tudom hogyan is tudnék kibújni alóla, ami példának okáért most is a bajom. Ez a karácsonyi vásár, mindig van, de... miért kell nekem minden alkalommal kijönnöm Zoyával és Mattel? Jó persze, ők élvezik nekem meg ennyit igazán megér a kis családi béke, de akkor is, az élet igazságtalan. Néha nem is sejtenék hogy mennyire. Mindenesetre itt vagyok a kishúgommal hiszen Matt már az első két percben eltűnt valahol, és Zoyát is szem elől vesztettem, na szép! Meleg szövetkabátom zsebébe dugom a kezem, nem szoktam kesztyűt hordani meg sapkát, csak meleg sálat. A többi valahogy nem illik hozzám stílusban na. Az egyik árusnál látok egy szőke fejet, így arra indulok, de kiderül hogy nem is ő az, és ő talál meg engem hamarabb egy forralt borral. - Nem én tűntem el, te csatangoltál el... - vágok vissza, hiszen ez így történt, és mindig úgy történt, ahogy szerintem történt, mert én vagyok a bátty és az, aki mindig jobban tudja. És aztán mindig nevetünk ezen együtt. - Előkarácsonyi? Miért rendes karácsonyra mit kapok? - próbálkozok be, hátha kikotyogja, hiszen volt már rá példa. Én már mindenkinek megvettem, de persze a legnagyobb titokban, azt hangoztatva hogy ez butaság, meg szükségtelen, aztán mindig jön az örömködés, hogy nem felejtettem el. Naná, figyelek én. Hm. Többnyire. - Megint mennyire sokan vannak - nézem a tömeget ahogy elveszem a poharat és melegítem a kezeim. Belekóstolok, finom. Az egyik legjobb a vásárban már leteszteltük. Tavaly annyira belemerültünk a tesztelgetésbe hogy szépen be is csíptünk tőle, aztán bajosan jutottunk ki a tömegből. - Azért a tavalyi mutatványt ne ismételjük meg, ha lehet - én, a komoly, aggódó bátty. Meg azért az ciki volt, főleg hogy nekünk valamiféle példát kéne mutatnunk.
Kezdőlap
Tárgy: Darren & Zoya 
