Ritkán tudok hét közben is elszabadulni Londonból, de ma délután végre előbb elengedett a főnök. Nem is kérdés, hogy azonnal fogtam a húgom és a ranch felé vettem az irányt. Biztos nagyon sok munka van a ranchon lévő akadémiával, de én személy szerint örülök, hogy itt a kollégium, mert így mindig van-egy két lelkes lány, akik lefoglalják a hugicámat. Le is adtam az egyik kedves lánynak, hogy foglalkoztassa, amíg én Destinyvel dolgozom. Kimentem vele az erdőbe, mert már jó ideje nem voltam vele terepen és nem akarom, hogy elkényelmesedjen a karámokban. Legyen néha egy kis izgalom is a számára.
Csodás 2 órán vagyunk túl, nem volt semmi probléma. Illetve egy kisebb botlás volt egy vastagabb fatörzsben, de nagyobb baja senkinek nem esett. Visszaérve leszereltem és visszavittem a boxába. Ilyenkor mindig leellenőrzöm, hogy minden rendben van-e vele, s ekkor vettem észre, hogy egy kicsit bedagadt a lába. Gondolom attól a botlástól. Elhúzva a számat gondolkodtam el, hogy mit is csináljak, hiszen már 8 óra körül van. Max biztos nincs már a rendelőben. Sebaj, úgy döntöttem azért meglesem a rendelőt, hátha nyitva van és kérek, vagy hozok abból a krémből, amit a múltkor is kaptam a dokitól. Odaérve az épülethez először bekopogtam, majd megpróbáltam benyitni és nagy meglepetésemre az ajtó megmozdult. Az előtérben a villany fel volt kapcsolva, de a köszönésemre nem válaszolt senki. Beljebb léptem és elindultam a gyógyszeres szekrényekhez, kicsit kutakodni. Nem hallottam, hogy bárki is lenne itt, de nem is érdekelt, szükségem van arra a kémre, a lelkiismeretem pedig nyugodt. A krém ki van fizetve, csak épp megkértem Maxet, hogy rakja el ő., mert hűteni kell és egyébként is jobb, ha itt van mindig a közelben. Szóval lelkesen keresgéltem a hűtőben nem törődve azzal, hogy van-e itt még rajtam kívül valaki....
Általában mindig Max az, aki tovább itt marad, és én húzom el a csíkot korán, most viszont, a változatosság kedvéért szerepet cserélünk. Még egy kicsit maradok, bár nem is tudom, miért... Egyszerűen csak kiélvezem ezt a kis nyugalmat, mert otthon nem nagyon számíthatok rá főleg, ha a nővérem is ott lesz. Így még egy kicsit maradok, egyébként is szeretek itt lenni, mármint a ranchon. Ha épp itt vagyunk, és véletlenül nincs dolgom, akkor mindig mászkálok, úgy nagyjából mindenfelé, ahová csak eljutok az Akadémia területén. Vagy rajzolgatok. Mert ehhez legalább van tehetségem. Bár már nem is tudom hány radírt, meg ceruzát elhagytam, és fogalmam sincs, hogy azt hogy sikerült. Hisz az egyik percben még használtam, a másikban meg már nem volt a helyén. És azóta elő sem került egyik sem. Na de most még megvan, és figyelek is rá, mert jelenleg nincs több tartalék radír és ceruza a táskámban, csak ez az egy, amit épp használok. Max-et rajzolom le, bár nem épp élethű Max lesz, hanem egy morcos rajzfilm bácsika. Még a fején kidudorodó eret is megrajzolom. Szerintem tök cuki, már ha megmutatom majd neki, nem hiszem, hogy Ő is ugyanezt fogja gondolni. Na de mindegy is. Teljesen belefeledkezem a rajzolásba, ezért is nem hallom meg, hogy valaki bejött, és még köszönt is. Csak akkor figyelek fel, mikor kutakodás neszét hallom meg. Azonnal le is teszem a már majdnem kész alkotást, és lopakodó üzemmódba váltok, hogy lehetőleg csendesen, és észrevétlenül lessem meg a betolakodót. Az ajtóból óvatosan kikémlelek, és szinte rögtön megpillantom a hűtőből kikandikáló popsit. Nem is habozok sokat, rögtön meg is indulok irányába, csakhogy a lendület kicsit nagy, és a lábaimat sem tudom normálisan emelni, egyiket a másik után, így szépen elesem a saját lábamban. És most nincs itt Max se a bátyám, hogy elkapjon, így nagy puffanással szépen orra bukok. Ezt biztos meghallotta a "Betolakodó" de egyenlőre még nem szólok semmit. Csak próbálom összeszedni magam. Aucs...
Zene || Viselet || 316 ||Bocsi, hogy csak most írtam.
Már félig a hűtőben vagyok, de egyszerűen nem találom azt az átkozott krémet. -Hol a fenében vagy? - motyogom kissé dideregve, mert már nem tudom hány perce fekszek fél testemmel a hűtőben és egyszerűen hiába kutatok, nem látom. Na de viszont pár másodperccel később, amikor végre megpillantom a fehér dobozkát, a hátam mögött egy cefetül hangos puffanást hallottam. Egy másodpercem sem volt örülni, mert amint megtörte a halál csendet ez a nagy "bumm", azonnal fel akartam egyenesedni és hátrapillantani, de ebből csak az lett, hogy jól bevágtam a buksimat az eggyel feljebb lévő polc szélébe, amin az üvegcsék és dobozok és egyéb dolgok még hangosabb zajt csapva, csörömpölve dőltek egymásnak és gurultak arrébb a helyükről. Ja és ezt persze egy hangos "Aú, a fenébe!" követte. A fejemet dörzsölgetve fordultam végül meg, hogy lássam mi is ijesztett meg egy pár másodperce. -Jól vagy, Zoya? - kérdem végül az állatorvos aszisztensét, amikor megpillantom őt a földön. Ahogy látom jól van, s az én fejem is egyre kevésbé sajog, úgyhogy egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Szépen vagyunk. Visszapillantok a hűtőre és gyorsan végigfuttatom rajta a tekintetem. Szerencsére nem tört össze semmi, csak rendetlenséget csináltam. -Bocs a hűtő miatt. Csak Destiny krémét kerestem. Segítek rendbe rakni. - Egyszer a hűtőre, egyszer a lányra pillantok, majd odalépek Zoyához, hogy segítsek neki felállni vagy bármi mást. Ha nincs semmi baja, akkor a hűtőhöz lépek és kiveszem belőle a nehezen megtalált krémemet, majd félreállok, hátha az asszisztensnő szeretne inkább rendet rakni. Ő mégiscsak jobban tudja mi hol volt. -Bocsi, ha megzavartalak valamiben. Szóltam, de senki nem válaszolt, azért jöttem be. - egy kicsit zavarban vagyok, amiét így "betörtem", de igazából nem lenne miért szégyellnem magam. Őt sajnálom csak, hogy most miattam van plusz tennivalója.
Kezdőlap
Tárgy: Zoya & Duffy 
