Darren Pearson

Tárgy: Darren Pearson Csüt. Nov. 26, 2015 8:57 pm

Darren Pearson

Adatok

♦Születési hely, idő♦

35 éves, 1980. május.6 Anglia, Yorton

♦Csoport♦

Tanár

♦Foglalkozás♦

Lovaglás haladó (szakirány western lovaglás)

♦Évfolyam♦

-

♦Szakirány♦

-

♦Avatar♦

Joseph Morgan

Külső és belső

Küllem:
Magas vagyok, és sportos, de nem olyan lufi izmokkal rendelkező barom, akiket utálok. Nem rejtem véka alá amit gondolok. Nem vagyok azonban egy kiemelkedő alak, magasságom is csak amolyan átlagos, mégis magasnak neveznek, és tudom hogy tetszetős vagyok a nők szemében. Rövid hajam, vagy tüzes szemeim, esetleg örökös borostám teszi? Fogalmam sincs, de amíg tart élvezem, hiszen ki ne tenné? Gyakorlatilag bármit felveszek ami a kezem ügyébe akad, de azért a farmer és a póló a legjobb párosítás, a szerencse nyakláncommal, és az egy gyűrűmmel amit hajlandó vagyok viselni, de csak azért mert a húgom ajándéka volt. Na meg jó jegygyűrű helyett is, így nem zaklatnak annyian, mintha akkor tennék ha nem viselném. Na még ilyet nem?

A jellemem? Hát az már más kérdés, nem olyan egyszerű ezt összefoglalni, és talán nem is nekem kéne, hiszen én olyan vagyok amilyenné alakított az élet. Ez most fájt, nekem is. Ennyire sablonos és sekélyes nem vagyok, vannak céljaim, és nem az hogy belepusztuljak a depresszióba, valami szobácska mélyén. Nem vagyok egy könnyű eset, azt sosem állítottam, de rossz se. Mármint olyan gengszteresen gonosz nem, de tény hogy akad némi elsikkasztott ügyem, és olyan üzletek, amikre nem vagyok büszke, és nem tudja senki. Pláne nem Zoya. Szeretem a húgom, és a védelmező bátyus vagyok a szemében, nem rombolhatom le a képét ezzel. Hiszen én vagyok az, aki odacsap ha valaki megbántja őt, vagy kihasználja, és én vagyok az akinek nem csak a szája jár, a fenyegetéseim sosem üres ígéretek, amik elszállnak. Oh, nem. Én nagyon jó vagyok az emlékezésben és abban, hogy hogyan hallgassak, de ne felejtsek. Nem vagyok valami megbocsátó alkat, azt jó ha megjegyzed, valahogy nem megy. Túlságosan temperamentumos vagyok ehhez és agresszív olykor. Hevességemben sokszor mondok sok mindent, de van amit megbánok, és nagyon nehezen kérek bocsánatot bármi miatt is, akkor is ha én voltam a seggfej. Sok rossz tulajdonságom van ami azt illeti, és ezekhez mérten szerintem kevés jó, de a húgom talán más szemüvegen át néz, mint én magamat. Ő látja bennem a kedvességet, a törődést másokkal, azt hogy szeretem az állatokat - Igen Maxwell, még téged is - és megteszek mindent a családomért. Ami Zoyát jelenti. Humorom kissé kesernyés, csípős, de azért élvezhető ha a sorok mögé látsz és nem vagyok egy szörnyeteg. Nem olyan nagy, mint amilyennek látszom, és amilyennek az első két perc után elkönyvelne bárki is. Szeretem a lovakat, és ha nagyon rossz, a hangulatom, vagy másokra nézve rossz, akkor többnyire az istállóban vagyok, ezekkel a bundás társakkal.

Előtörténet

- Darren, felejtsd el... soha nem fogsz felülni arra a lóra... - rázták a fejüket a szakértők a nem rég hozzám került, eszméletlenül vad lóra. Oh, dehogynem fogok én még rajta oktatni is, nem hogy csak megülni, mindössze kemény munka kell hozzá.
- Biztos lehetsz benne, hogy meg fogom ülni még szőrén is! - jelentem ki, ahogy az egy helyben toporzékoló lovat nézem. Igazán tüzes jószág, pont jó lesz nekem így húsz éves fejjel, meglovagolom, és megmutatom...

Az első hetekben leginkább azt mutattam meg, hogyan kell rövid idő alatt sokszor kórházban kikötni, és Zoyára hozni a szívrohamot, amikor nem veszem fel a telefont. Szóval igen, amit én kitaláltam az remek ötletnek tűnt, de gyakrabban törtem össze magam, mintsem megmaradtam volna a lovam hátán. Deamonnak kezdtem el nevezni a természete miatt, de azért nehogy azt gondolja valaki, hogy feladtam. Akkor is megültem a lovat, viszont sajnos a küzdelmünk odáig tartott hogy embert fogadott el. Engem. Így kezdtem a lovakkal való foglalkozást.

Később elvégeztem egy szakot a főiskolán, tanári szakon, és hozzá vettem egy lótenyésztéssel és gondozással foglalkozó másikat is. Ember feletti évek voltak, de megcsináltam, és még némi mellékes rosszaságra is volt időm. Mert azért azt nem mondanám hogy jóság voltam és nem voltak nagy beszólásaim, és pár verekedésem, és nem szereztem egy életre szóló cimborát. Maxot.

Aztán eltelt pár év, és én munkát kaptam lovaglást oktató tanárként egy ranchon, és mivel a türelmem elég véges, nem a kezdőkhöz osztottak be, hanem a haladókhoz, akiknek már nem kell alapokat tanítani és folton figyelni le ne essenek. Szigorú tanár vagyok, de kell is, hiszen a lovak nem játékszerek, hanem mindegyik egy egyéniség, és nem szeretem ha valaki kárt tesz bennük. Néha sokkal többet ér egy ló, mint egy ember... Sajnos tapasztalat. Szóval most a ranchon élek, vagyis Londonban de kb mindig itt vagyok, tanárként és mellesleg hobby lovasként is, hiszen Deamon azért igényli a foglalkozást és nem mondom, van hogy megmakacsolja magát még mindig. Ha ennél több érdekel rólam... akkor próbáld meg kiszedni belőlem.