Tárgy: Lisha & Rusty - Egy új jövevény Szer. Okt. 28, 2015 6:55 pm
Szombat, délután 6 óra
Reggel fél nyolckor értem ki az istállóba. Odadobtam egy adag reggelit Fúrának, majd tettem vettem, amíg vártam, hogy megegye. Kivezettem a karámjába, aztán visszamentem az istállóba. Az volt a terv, hogy egy fél-egy óra múlva lemozgatom, majd edzek vele egy kicsit, de másképp alakultak a dolgok. Miközben Fúri dolgait pakolásztam megcsörrent a telefonom. Sok "ühüm", "aha", "értem" után következett egy "máris indulok" és pár perc múlva azon kaptam magam, hogy már rá is kapcsoltam a lószállítót a kocsimra és félig beszállva a kocsiba üvöltök ki Lishának, hogy elmentem valahova, délután jövök. Az út hosszú volt, de még hosszabb volt visszafelé. A hazaúton már nem egyedül utaztam, s hála a lószállítóba szerelt kamerának állhattam meg rövid időközönként, mert az új jövevény folyamatosan rakoncátlankodott. Így értem haza olyan hat óra körül. Amikor leparkoltam közel az istállókhoz először csak ültem a kocsiban fél percig, hogy szusszanjak egyet. Azonban amint felfogtam, hogy milyen csoda is érkezett hozzánk máris kipattantam a kocsiból és a lószállítóhoz siettem. Kinyitottam, majd kivezettem az apró akhal-teke csikót és az istállókhoz indultam vele. Bent az egyik üres boxhoz vittem, pont a mellé a kanca mellé, amelyik nagy valószínűséggel a pótmamája lesz. Egy kevés vacsorát pakoltam oda az egyelőre magányos csikóhoz, majd rátámaszkodtam a box ajtajára és csak néztem őt. -Üdv a Rodeó ranchon, Fáraó!
Tárgy: Re: Lisha & Rusty - Egy új jövevény Szer. Okt. 28, 2015 9:41 pm
To; my brother
Szeretem a szombatokat, akkor kevesebb ember talál meg, és ilyenkor nem kell tipp-topp festenem. Elég egy szakadt farmer és egy kinyúlt topp. A hajamat csak lusta kontyba fogom és elindulok a karámok felé, hogy a heti öt napos agyfárasztás után, kicsit a testemet is kifárasszam. Szeretem, hogy én vagyok felelős a papírmunkáért, mert legalább kézben tartom az egész ranchot, mellesleg nem érzem magam buta libának, aki azért tanult annyit, hogy valaki eltartsa.. Freddie úgy is azt tervezte, hogy majd én otthon fogok kötögetni és gyerekeket halomra szülőm ő meg isten tudja mit fog csinálni a munkájával. Aztán csak Rusty reszelős hangja szakít félben a rossz emlékek közötti búvárkodásban. -Oké..- suttogom magamnak, mert tisztában vagyok vele,hogy amúgy se hallgatna végig. Mindig megy a saját feje után, és már csak a trélernek a hátsó felét látom. Megint tuti valami olyanba vágja a fejszéjét, amibe engem nem akar bevonni. Néha olyan, mint egy makacs öregember. A lovak kint voltak én pedig felmásztam a kerítésre, ahogy régen apa szokta és csak néztem a csodáslényeket, ahogy futottak, sétáltak és közben mindenről elfeledkeztem. Annyira elszaladt az idő, hogy már csak azt vettem észre, hogy Rusty kocsija áll az istállók közelébe. Nem hagyott a kíváncsiság és elindultam én is. Hogy miért? Mert szeretem tudni mi, történik a ranchon és mivel annyira titokzatos volt, ahogy elhajtott. Kicsit félve léptem be, mert a csizmám talpa annyira megkopott, hogy féltem a következő lépésnél le fog szakadni rólam. Az igazat megmondva, el kellene mennem, vásárolni pár új ruhát, de Rina még nem jelentkezett. Nem tudom, miért is vagyunk barátnők, ő annyira más. Divat, pletykák, szex, alkohol. Én meg, lovak, család, barátok, iskola. Na és persze a munkám. - Az egyik karám ajtaja meglazult. Próbáltam megcsinálni, de.. – léptem halkan mellé, ahogy ott támaszkodott az ajtónál, olyan volt, mint egy hat éves, aki most kapja meg élete első biciklijét és csillogó szemekkel várja, hogy kipróbálja. - De kevés vagyok hozzá. – nézek be az üres boxba, ami már nem is üres. Most már értem a csillogást. Kezemet a vállára téve folytattam a bámulást. - Istenem, de gyönyörű. – szakadt ki belőlem végre valahára valami hasonló szó, ami a fejembe megfogalmazódott, mikor elém tárult a látvány. Csak néztem és beittam minden egyes apró részletét. Hogy lehet, hogy vannak, akiknek fogalmuk sincs lovakról?! Csak rájuk kell nézni.
Tárgy: Re: Lisha & Rusty - Egy új jövevény Szer. Nov. 04, 2015 4:09 pm
Úgy örültem minden egyes új lónak, mint egy kisgyerek, de Fáraó minden jövevénynél fontosabb volt számomra. Nemcsak azért, mert egy hihetetlenül jó fej csikó és nemcsak a gyönyörű színe miatt, hanem, mert ő fogja átvenni Fúria helyét, ha az én díjnyertes ugró kancám nyugdíjba ment. Beraktam a kis csodát a boxába, adtam neki egy kis stresszoldót - kaját - majd csak rátámaszkodtam a box ajtajára, hogy csodálhassam egy kicsit. Nem foglalkoztam semmivel, nem érdekelt ki járkál körülöttem, azonban pár perc múlva mégiscsak felnéztem, mert a húgom hangja ütötte meg a fülem. Elmosolyodva néztem, ahogyan odaballag mellém és meglesi a kis csikót. -Ugye? Fáraónak hívják és ő az én kis reménységem. Ha Fúria nyugdíjba vonul, ő pont készen fog állni a komolyabb versenyekre. Visszapillantok a csikóra még mindig mosollyal az arcomon. Az apró négylábú érdeklődve nézelődik az új helyén. Új dolgok, új szagok, új lovak a szomszédban. -Egyébként mondtam már, hogy a szerelést hagyd rám és Jamesre. - nézek vissza a lányra kissé dorgálva őt, de csöppet sem mérgesen vagy morcosan. Csupa jó szándékkal mondtam, hogy ne szereljen, még árthat magának. Tudom, hogy a lovakkal való foglalkozás önmagában kemény munka és nem esne nehezére ez sem, de attól még a műszaki dolgokat és a szerelést nyugodtan a férfiakra hagyhatja. Eltolom magam a box ajtajától, majd leakasztom róla a táblát és hozzá való tollat és ráfirkantom a csikó nevét, nemét és fajtáját. -Azon gondolkodom, hogy Csillagot vagy Lilyt rakjam mellé pótmamaként... - pillantok újra Lishára tanácsot várva tőle. Csillagot gondoltam elsőre, de talán mégsem ő lenne a legjobb választás. Nem tudom, majd Lisha hátha mond valami okosat ez ügyben. -Melyik karámé lazult meg? -kérdem aztán, hogy később meg tudjam csinálni -Fogadjunk Vadócéké. A hülye állandóan cseszteti a kaput. - szitkozódok magamban, mert Vadóc minden társaságból bolondot csinál és állandóan rendetlenkedik és már nem tudom kikkel rakjam össze. Lehet, hogy külön kellene majd tartani. Na majd holnap csinálok velük valamit, ma már kibírják. Hátat fordítok Fáraónak és nekidőlök a boxnak. - Bocsi, hogy itt hagytalak egész napra. Minden rendben volt? - már kicsinek is mindig nagyon vigyáztam a húgomra, de amióta csak ő van nekem a lovakon kívül, már kétszer annyira aggódok érte.
Vendég
Tárgy: Re: Lisha & Rusty - Egy új jövevény Csüt. Nov. 05, 2015 12:15 pm
To; my brother
Amikor kicsi voltam, mindig Rusty körül sündörögtem, tudni akartam mit csinál, hogy csinálja. Figyeltem, hogy én is meg tudjam csinálni. Persze ez néha balesetekkel járt, mert nem hittem abban, hogy te vagy a kisebb szöveg igaz lesz valaha is. Persze ilyenkor mindig kiakadt és elmagyarázta, hogy ha nagyobb leszek, megtanítja, csak ne legyek türelmetlen. Ami viszont nem igaz, mert nem vagyok türelmes, vagyis, nem mindig. De mivel Rusty jóval idősebb nálam, így próbáltam utolérni, természetesen sosem jött össze. Neki mindig is a kistesó leszek, akit védeni kell. - Jó sok munkád lesz vele. De megéri, már csak úgy ránézésre is ügyes csikó. – döntöm oldalra a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem. Neki van a legjobb szeme a lovakhoz, és persze James-nek, de mi mást tehetnénk? Ő a főnök, félig. Mert azért élvezem, hogy én is igazgató vagyok. - Fáraó, Fúria helyett? Neked valami F betűs nő kell. – ugrattam nevetve. Nem mintha rá akarnék sózni egy nőt, de aggódom, hogy csak a ranch és köztem ugrál. Jó lenne, ha lenne valakije. Mert istenemre mondom, imádom a bátyám, de azért neki is biztos van valami igénye. - Igen is bátyó. De kellet a kikapcsolódás, a fejem már úgy is zsongott. Ilyenkor próbálom magamat fizikailag is lefárasztani. – megvonom a vállam. Tudom, nagyon ki tudom húzni a gyufát a testvéremnél ezzel, de nem vagyok egy porcelánbaba, akit félteni kell, hogy ha megemeli, magát összetörik. Amikor a tábláért nyúl arrébb állok, hogy nyugodtan feltudja írni amit tudni kell a kis jövevényről. Bár lefogadom, jó sokáig senki nem közelítheti mega boxot csak ő. - Lily lenne a legjobb. Csillag kicsit vad lenne az elején, Lily a kedvesebb. – nézek rá, mivel látom rajta, hogy tényleg fontos neki ez a kis csoda, így természetesen a legjobbat akarom én is. Amúgy is, Lily az igazi mama típus, míg csillag, inkább a büszke nő. - Minek kérdezed, ha úgy is tudod? – elmélkedek látványosan és közelebb lépek hozzá, hogy lássam mit is kell tudni a kis jövevényről. Nem, mintha amúgy rá nézésre nem tudnám mi félefajta. De attól még szeretem magam ellenőrizni. - Most, hogy fogom én ezt túlélni? Hm? – cukkoltam és lassan elkomolyodtam. – Minden rendben volt, csak a karám kapu rakoncátlankodott. –megvonom a vállam. Néha az, az érzésem, hogy simán bevágna a kocsiba és vinne magával minden hova, csak, hogy ne legyen bajom. Lehet nem csak engem viselt meg a válásom? Bár a részleteket sose mondtam meg, mert még képes lett volna neki menni Freddie-nek. Azt pedig éppenséggel Rusty miatt nem akartam, mert még a végén rendőrség lett volna belőle. Ismerve az exférjemet, meg se állt volna addig.
Tárgy: Re: Lisha & Rusty - Egy új jövevény Szer. Nov. 11, 2015 3:05 am
-Én is ezt gondolom. Azért is hoztam el azonnal, amikor Jerry hívott. - replikálok rögtön, miközben továbbra is figyelem a picúrt. Nagyon kis helyes és kíváncsi. Biztos vagyok benne, hogy jó lesz vele dolgozni. Csak jussunk el odáig. Na nem mintha le akarnám váltani Fúriát, hiszen ő egy tökéletes ugróló, de már nagyon várom, hogy Fáraóval is dolgozhassak. -Ha-ha. - viccelődése nem hoz lázba. Nem szeretem, amikor a nőügyekkel nyúz. Vannak igényeim, igen. Időnként kielégítem őket, de nagyon jól tudja Lisha is, hogy nem azért nem megyek bele egy kapcsolatba, mert nem akarok, hanem azért, mert nem lenne időm odaadónak lenni. Anélkül pedig nincs értelme. Talán, ha eljutok az olimpiára vagy egy hasonló kaliberű versenyre, akkor talán megnyugszom és képes leszek időt szakítani egy nőre. De addig... Felírok mindent Fáraó táblájára, majd tanácsot várva pillantok testvéremre. A választ meg is kapom azonnal, mire én biccentek egy. -Igen, talán igazad van. Később áthozom Lilyt hozzá. - sóhajtok egy aprót. Túl sok dolog van, túl sok munka. Élvezem, nem arról van szó, de azért fárasztó. -Mert reménykedek benne, hogy rosszul tudom.- rámosolygok Lishára és magamhoz húzva megölelem, majd haladok is tovább, hogy nekidőljek háttal a boxajtónak és úgy társalogjak vele tovább. -Nem is tudom. A múltkor is majdnem ott hagytad a fogad, amikor egyedül akartad beadni Night gyógyszerét. - vágok vissza elégedett félmosollyal az arcomon. - Viszont örülök, hogy most minden rendben volt. - a mosolyom kedves mosolyra vált. Tényleg örülök, hogy jól van. Persze nem vagyok vele összekötve, tudom, hogy tud magára vigyázni és nem kell félteni, de mindig jó látni őt mosolyogni. -Ja, mielőtt elfelejtem! - ellököm magam a boxtól és a tőlünk nem messze lévő szekrénykéhez sétálok. Kinyitom, kicsit kutatok benne, majd előhúzok egy kis üvegcsét, amelyben átlátszó gél van. -Valami nem okés szegénynek a szemével. Megfognád, amíg bekenem a szemét?
Vendég
Tárgy: Re: Lisha & Rusty - Egy új jövevény Vas. Nov. 22, 2015 9:34 am
To; my brother
Néha olyan érzésem van Rustyval szemben, hogy ő egyedül fog megöregedni és az egyedüli nő az életében él leszek, akinek két lába van. Igen, aggódom, mert amúgy nem ez lenne a dolgom? Én legalább megpróbáltam, még ha nem is jött össze. Pedig imádtam volna. Férj, gyerekek, lakás, lovak.. Helyette, csak az utolsó kettő van meg.. - Jódöntés volt. –bólintok egyet, miközben le sem veszem a tekintettemet a kölyökről és mosolyogva figyelem, ahogy ismerkedik az új otthonával. Olyan pici és törékeny. Csak egy apró mosoly bújik meg az arcomon, mikor rá jövök, hogy mennyire belemerültem, ismét a lovas témákban. Bár meg se lepődök, hiszen itt születtem. - Jó döntés. – bólintok, talán néha túlságosan ragaszkodom, hogy Rusty a közelembe legyen, de tudom, hogy ő sose ütne meg és a mostani férfiakkal inkább nem nyitnék kapcsolatot. Kizárt. Ismerem annyira, hogy ha fel is idegesítem, akkor inkább elmegy a lovakhoz és ott dühöng, de nem nyúlna hozzám. Hallgatnom kellet volna azokra, akik felhívták a figyelmemet, hogy vigyázzak Freddie-vel, mert megbánom. De a szerelem vak volt.. - Idén még nem választottam mentoráltat, két ember között gondolkozom, Charlotte Williams és Elizabeth. Lawyrell. Mindkettő tehetséges, de csak egyre van időm. - pillantok a bátyámra, miközben ő szorgalmasan tölti ki az információs táblát. Van, mikor egyedül döntök, de mikor kettő olyan tehetség van a közelben, akkor nehéz a döntés. Mert te jobbá teheted, de ha rosszul döntesz, akkor kettétöröd a karrierjét, vagy mindkettőjét. Elég felelősség teljes munka. - Csak reménykedj. Sose adom fel. – nevetve bújok bele az erős karokba, majd hagyom, hogy a hűvös levegő vegye át a helyét és úgy nézek rá, mint egybosszús két éves. - Megesik, ha az ember körül megvadulnak az állatok, főleg egy ranchon.. – tekintetemmel már szinte ölni is lehetne. Hiszen még mindig úgy bánik velem, mintha egy pelenkás lennék. Pedig nem. - Freddie ügyvédje megkeresett, igényt tart Szikrára.. a válási papírokat csak akkor írja alá. A véglegest. – összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mi történhet szerencsétlen lovammal, ha a volt férjem karmai közé kerül. Már épp észültem, hogy bemegyek a lakásba, mikor hirtelen még Rusty megszólalt. Nem tudtam mit akar, így figyelmem a csikóról a gazdájára irányult. Aztán megszólalt, hogy valami nem oké a kölyök szemével, én pedig hamarod oda is kaptam a tekintetemet. - Persze. – nyitom ki a boksz ajtaját és lassan indulok felé. - Szia, pajtás, hogy vagy? – kellemes hangot megütve közeledek felé, nem akarom megijeszteni, elég volt neki az, hogy új helyen van és a kezemet nyújtva felé, megvártam, míg ő közelít, és végül széles mosollyal simogattam meg a pofáját és óvatosan megtartva néztem Rusty-ra. - Már most imádom, olyan szelíd! – olyan boldog vagyok tőle, mint egy kislány, aki most kapott egy nagyszatyor édességet.