Rusty Bowman

Előtörténet

A mai cikkünk a neves Rusty Bowmanról fog szólni, aki a Rodeó Akadémia egyik igazgatója és emellett kiváló eredményeket ér el a díjugratásban.

Mondja, Mr. Bowman, hogyan lehet képes arra, hogy egyszerre egy elfoglalt iskolaigazgató és egyben egy sikeres versenyző is legyen?
Én azt hiszem, hogy mindezt a húgomnak köszönhetem. Kiváló kapcsolatot ápolok vele és így mindenben segítjük egymást. Nélküle nem tudnám fenntartani és működtetni az iskolát.
Egyébként állandó munka és gyakorlás az életem. Sosem töltöttem heteket távol a lovaimtól és nem telt el hét, hogy ne lettem volna minimum 5 napot az istállók és a karámok körül. A kitartás és a türelem mindig meghozza a gyümölcsét.

Értem. Mióta vezetik maguk az akadémiát?
2011 óta, apánk halála utána vettük kézbe az irányítást. Eleinte nagyon megterhelő volt, de hamar belejöttünk, hiszen ezen a ranchon nőttünk fel.

Mi történt az édesanyjukkal?
Egy lovasbalesetben halt meg évekkel ezelőtt. Imádta a ranchot, a lovak szerelmese volt. Rosszul esett le a lóról, kómában feküdt hetekig és sajnos nem ébredt fel többet. Édesapánk csak azért nem adott túl bánatában a ranchon, mert édesanyánk imádta ezt a helyet.

Beszéljünk most magáról. Mindig szerette a lovakat? Hogyan választotta pont a díjugratást?
Nem. Egészen kicsiként rettegtem tőlük. Talán köze lehet ennek ahhoz, ahogy születtem. Egy viharos éjszakán az egyik kanca ijedtében valahogy kirugdosta vagy kinyitotta a box ajtaját és kiszökött a birtokra. A kutyák ugatására ébredt, apám épp nem volt otthon. Ő kiment, s látva az ijedtségtől megvadult fehér arab lovat, máris felvette a kabátját és az istállóba sietett, hogy hozzon egy vezetőszárat. Amint a kanca közelébe ért, az össze-vissza ugrált, s felágaskodott, s ekkor anyám megcsúszott a sárban. Bár még kicsit korai volt, de beindult a szülés. Szerencsére fel tudta hívni apát, aki azonnal kórházba vitte őt.
Szóval rettegtem tőlük, de valami mégis vonzott hozzájuk. Talán benne van a Bowman génekben, nem tudom. Amikor azok az izmos patások szárnyaltak az akadályok fölött, az mindig lenyűgözött.
Sokat segítettem kölyökként az istállók körül és idővel megbarátkoztam a lovak közelségével is, épphogy csak rájuk ülni nem voltam hajlandó. Ez így ment 11 éves koromig, amikor egy 8 éves Holsteini herélt, Báró a farmunkra került. Fantasztikus állat volt, az első pillanattól kezdve lenyűgözött. Én lovat még nem láttam előtte így együtt dolgozni emberrel és ilyen tökéletesen akadályokat ugrani. Úgy döntöttem, hogy amikor apáék nem lesznek a birtokon egy-két órát, akkor felülök rá. Nem is kérdés, hogy hatalmasat estem róla, miután egy fél órát ügyetlenkedtem a felüléssel. De aztán felültem újra és újra! Apáék arra értek haza, hogy Báró hátán ülök. Iszonyatosan boldogok voltak.
Azt is Bárónak köszönhetem, hogy a díjugratás irányába mentem. Egy csoda volt, az a ló.

Mi történt ezután? Voltak még ilyen meghatározó lovak az életedben?
Természetesen később szinte minden egyes nap legalább egy órát lóháton töltöttem. Eleinte a szüleim segítettek, majd később egyedül edzettem. Báró után saját lovat kaptam. Mítosz, a fantasztikus, de nem túl aktív akhal-teke herélt volt az első saját lovam. Imádtam, de tudtam, hogy nem vele leszek a versenyeken első helyezett. Terepen gyors volt, mint a villám, de ugrani nem igazán szeretett. Kikönyörögtem hát mellé még egy saját lovat, amivel egyes egyedül én foglalkozok. Igor, a holsteini csődör már sokkal inkább az akadálypályára termett, de szörnyen makacs volt és sosem volt jó napja. Így lett hát Mítosz a szeretgetni való lovam és Igor, az edzőtársam. Kemény volt vele, de eredményesek is voltunk. Ők voltak a legmeghatározóbbak, hiszen velük indultam el az utamon, de természetesen sok ló megfordult már a kezem alatt.

Jelenleg hány ló van a birtokon és mennyi a tiéd ezek közül?
A ranchon olyan.... 50-60 ló van jelenleg. Közülük sok bértartásban van, sok a diákokkal érkezett és persze nekem és a húgomnak is van több lova.
Én most 5 lovat mondhatok sajátomnak, de hamarosan egy fríz tenyészszemlére utazok, ahonnan lehet, hogy lovakkal fogok visszatérni.

Ennyi lett volna. Köszönjük, hogy készséggel válaszolt a kérdéseinkre! További sok sikert kívánunk Önnek és a húgának is!

Fúria

Megjegyzés

Rusty 3 évesen vette egy tenyészszemlén. Kiváló ugró szülők és nagyszülők voltak a felmenői. Egyedül csak a Fúria név zavarta egy kicsit, de később kiderült, hogy rászolgált a nevére.
Egygazdás ló, szinte egész életében csak Rusty ült rajta. Ennek ellenére nem bújós és kedves vele sem, Fúria vérbeli sportló, aki az ugrásban remekel, nem pedig a terápiás lovacskázásban.
Nem egyszerű jellem, mégis jó vele együtt dolgozni. Az akadályokra ráront, mint egy vonat, de szinte sosem hibázik. Olyan, mint egy mogorva, de mindenben a tökéletességre törekvő munkatárs.