Mielőtt erre a farmra kerültem volna, nem is gondoltam, hogy itt az ember unatkozni nem fog. mindig van mit csinálni és épp ez a legjobb az egészben. Ha már azt vesszük, hogy nem is akartam idejönni, csak azért választottam ezt, hogy a szüleimet bosszantsam és lehúzzam, ahhoz képest, jól itt ragadtam. Már egy éve nem voltam otthon, Amerikában és lássuk be, nem is akartam vissza menni. Anyáék minden hónapban küldenek nekem egy kisebb összeget, de a normál kapcsolat fenntartás megszűnt. Nem is volt, igazából. Örülnek, hogy végre megszabadultak tőlem, és szerintem a pénzt is csak azért küldik, hogy itt is maradjak, ne akarjam hazatolni a képem. Na, de mindegy, jól érzem itt magam és ez a lényeg. - Tristan, a fene essen beléd, hogy miért nem tudsz már nyugton maradni - morgolódtam picit hangosan a lovammal, aki éppen a hajamat akarta lelegelni a fejemről, miközben én a rajzfüzetemben próbáltam húzni a vonalakat. Pont az imént takarítottam ki a boxát és nem tudtam ellenállni a friss szalmának, ezért úgy döntöttem, hogy a boxban csinálom meg a házit. Sokszor töltöttem a szürke mén mellett órákat. Nem mintha menekültem volna a világ elől, mert az nem az én szokásom, jobb szeretem azt a keblemre ölelni, de be kellett látnom, hogy olykor igenis szükség van némi magányra, vagyis egyetlen barátom, szótlan társaságára. - Basszus már... - Kezemmel nem túl kedvesen ellöktem az orrát, miután sikerült megrántania a fejem és a rajz tönkre ment. - Később kimegyünk, de most nyugodj le! Erre persze sértődötten felhorkantott és inkább kidugta a fejét az ajtón, hogy ott nézelődjön én pedig nyugodtan kezdhettem újabb rajzot. Viszont az sem ment túl sokáig, talán két percig bírta az az átkozott ló, mikor is elkezdett hangosan dobogni az egyik lábával. - Jól van! - ugrottam fel nagyot fújtatva, bevágtam a ceruzám meg a füzetet a táskámba és mellé álltam. - Kimegyek rágyújtani, utána elmegyünk valahova. Csak engedj ki - néztem várakozón a lóra, és fel sem merült bennem, hogy talán az, aki éppen besétált az istállóba, esetleg hülyének nézne, hogy egy lóval beszélgetek, sőt éppen erődemonstrálásra elszántan vetetettem a nyakára a két kezem, hogy eltoljam az ajtótól. Persze, hogy nem mozdult. - Makacs öszvér! - szidtam le, de nem hatódott meg.
Már megint itt hagyott, komolyan kezdek nyakamig tele lenni ezzel a fazonnal, még hogy csak úgy itt hagy, és majd értem jön két óra múlva. Két óra! Mi a retkes halálnak a fszát csináljak én itt addig?! Még valami büfé sincs, ahová beülhetnék, így inkább járkálok. A levegőzés állítólag jót tesz, de azért ennyire nem akarom átélni. A karámokat már körbejártam teljesen, ott semmi érdekeset nem találtam, így inkább tovább kószáltam az istállók felé, ahol elszívtam egy cigit, mielőtt bementem volna a lovak közé hogy megnézzem őket. Végigsétálok a boxok között, de ide már nem hoztam cigit, hiszen nem akarom felgyújtani az egészet de... hát azért nem mondom, volt bennem kísértés. Nem kevés. NA mindegy, szóval végigjárom az egész hodályt, hogy valami életet keressek, ami nem ló, és végül meg is hallok egy hangot, nem tudom hová tenni, de tuti hogy az egyik állathoz dumál, ahogy én is dumáltam az első ismerkedésemen Csillaggal, vagy mi volt a neve. Csillám? A fene sem emlékszik már rá. Most sem tudom hogy azt a dögöt keresem, vagy valami mást, de meghallok egy hangot, olyan ismerősnek cseng de a fen se tudja honnan. Arra felé lépkedek hogy megnézzem ki beszél a lovához, mert nem hiszem hogy mások is lennének itt, ezeken a szőrös szörnyikéken kívül, és észre is veszem a lányt. Hm, egész csinoska, de nem különösebben érdekfeszítő. Gondolom bizalomgerjesztő látvány lehetek a fekete nadrágban és bokacsizmában ami lovagláshoz is jó, valamint a fekete felsőben és a mellényben amit rávettem, és kilátszik a végigtetovált karom, meg sok egyéb kisebb minta is. - Szerintem még az öszvéreknél is rosszabbak... - jegyzem meg.
Kezdőlap
Tárgy: Lily&Milo ~ megvagy, tesó! 
