Arra ébredek hogy valaki beszél hozzám, méghozzá kicsit sem kedves szavakkal, pedig még olyannyira hajnal vagy hogy szerintem még nyolc sincs.
- Mi van már?! - förmedek rá.
- Kelj fel az istenit, ki kell menned a ranchra, foglalkozásra! - csattan a nevelőtisztem hangja az ágyam mellett. Nem, semmit nem kell csinálnom, és a fejemre húznám a takarót hogy aludjak tovább ha hagyna. Az istennek kell ilyen idegesítőnek lennie.
- Azt már nem. Kvára felkelsz és elhúzod a segged a ranchra, vagy én magam viszlek be a városi kapitányságra! - zsémbel velem Cassidy és végül elégedetlenül, morogva, nyűgösen és rossz kedvűen hajlandó vagyok kimászni az ágyból is. Nevelőtiszt nesze neked...azaz nekem. Nagy sóhajjal indulok el hogy rendbe szedjem magam, és közben átgondolom azt is, hogy mi az istent keresek én itt egy ilyen elbszott isten háta mögötti helyen....

Fogalmam sincs már mikor kezdődött az egész. Összemosódnak az évek amiket az alkohol és drog társaságában töltöttem, de az biztos hogy a gyerekkorom nem volt említésre méltó, és nem is igazán emlékszem rá. Úgyse érdekel senkit. Nem is lényeges. Valahol ott kezdődött, hogy kimaradoztam az egyetemről a bulik kedvért, és nem mondom jól is éreztem magam, aztán jöttek az alkohol mámoros esték, végül a drogoknak sem fordítottam hátat, és ott volt az a nő. Az a nő aki megőrjített, és teljesen az ujja köré csavart, és mint egy játékkal játszotta velem a menő életét. Az ő gazdagsága mérhetetlen volt, művelt volt olyan igazi arisztokrata típus, és mégis kellettek neki a képeim, amiket fotóztam róla, hol ilyen, hol olyan helyzetben és elképesztő mennyiségű összegeket adott nekem is csak azért hogy megfizesse a munkám. Pedig inkább volt mámoros élvezet. Szóval akárhogy is vesszük, elvarázsolt, valahogy hatalmat szerzett felettem, és hamar a függőjévé váltam, akár az olcsó szesznek és drognak. Addigra volt egy kis lakásom, amit még éppen hogy fizetni tudtam és lebegtem az ébrenlét és csodaország között rendszeresen. Nem voltam kiegyensúlyozott már akkor sem, volt hogy éjszaka közepén hisztérikusan hívtam fel hogy azonnal jöjjön el hozzám, mert festeni akarok, vagy fotózni. Festeni amúgy rohadtul nem tudok, max rajzolásnak nevezném, de ő mégis jószándékúan festésnek jellemezte. Szóval ráfüggtem és nem érdekelt hogy gazdag, hogy a családja valószínűleg nem tudta hol marad ki olykor a kicsi lányuk éjjelre, hogy engem pátyolgasson. Hogy fogja a fejem, vagy adjon még egy löketet. Egyszerre angyal és boszorkány. Imádtam és gyűlöltem, mert csak használt, játszott velem. El vitt elvonókra is, kétszer hagytam ott, nem bírtam meglenni a szer nélkül, és a pia is fűtött folyton. Nem tudom mégis mit látott bennem, de a kicsapongásaim ellenére is őrangyalom, múzsám volt, és remek képeket készítettem róla, csodálatos beállásban, sokszor meztelenül is, de.... nem tettük meg. Bárki gondolná is, nem húztam meg, egyszerűen ő túl jó volt egy ilyen senkiházihoz. Túl jó volt hogy igaz legyen, nem is tudtam hogy mit jelent ő nekem. A mai napig nem tudom. Szerettem és akartam de nem voltam szerelmes, nem volt tűz és máglya, és mindent elborító gusztustalan rózsaszín mámor. Amennyire szerettem, olykor annyira is utáltam, hiszen bármit megtehetett velem, és nekem nem volt más választásom. Drogot hozott nekem sokszor, és teljesen magába gabalyított. Átkozott...

- Milo, kész vagy már? Indulnunk kell az istened, hogy tudsz minden reggel órákig tartó készülődésbe feledkezni, nem hiszem el! Komolyan nem.... - hallom megint Cassidyt ahogy a szobám ajtajában áll, ahol már éppen a felsőmet húzom fel és a cipőm kötöm be. Felnézek rá.
- Muszáj mindig a nyakamban lógnod? Öltözöm ha nem vennéd észre, mindjárt kész is vagyok.... - háborgok, de persze tudom jól, esélyem sincs, hogy ne lógjon a nyakamon. Hiszen az a dolga hogy vigyázzon rám, és elég sok mindenre felhatalmazást kapott. Ijesztően sok mindenre. Az első éjszakánk frenetikusan telt. Bezárt a szobámba gyakorlatilag. Mert azt hitte első éjjel kimenekülök és itt hagyok mindent. Meg is tettem volna ha nem zárja rám az ajtót. Aztán meg azzal fenyegetett hogy ha nem megyek el vele vásárolni az ágy lábához bilincsel. Micsoda egy alak! Most meg azt erőlteti, hogy menjek ki a közeli ranchra, és töltsek el ott egy kis időt, tanuljak meg lovagolni. Én. Meg a lovak. Szőrös szörnyek, a közelükbe se akarok menni, de ez a fickó túlságosan rámenős. Kénytelen vagyok menni, és morgolódva szállok be mellé a kocsiba, és rá is gyújtok.
- Kussolj Cass, ha már le se veszed rólam a szemem, legalábbb hagyjál nyugodtan cigizni, és vezess... Essünk túl ezen a szaron...  - jelentem ki és kidugom a kezem az ablakon. Mennyivel másabb ez, mint a Bentley volt....

Bentley-e volt, sofőrrel és mindennel, minden évben új verzióra cserélték a kocsit. Hatalmas volt, és fényűző. Sokszor vitt el kocsikázni ide vagy oda, és sokszor készültek kint képek, a természetben. Imádtam és utáltam egyszerre. Mindenesetre azonban tudtam jól, egy szeszély vagyok neki, és ő is nekem, és nem hiszem hogy valaha is lehetett volna köztünk ennél több. Mindenesetre, mégis pofán csapott a tény, hogy egyszer csak közölte, egy mámorban úszó éjszaka után, hogy nem jöhet többet, mert férjhez kell mennie, és ebbe már nem fér bele a kicsapongás. Az arisztokrácia megköveteli hogy hagyjon fel ezzel, és ő nem tehet mást. Iszonyú dühös lettem. Tudtam, valahol nagyon is, hogy ez lesz a vége, hogy eldob, de mégse készültem fel rá. Nem tudtam, és dühömben szétvertem egy kicsit a kocsmát, ahová zülleni mentünk, és ő éppen csak ki tudott menteni, talán utoljára, de priuszom lett és amúgy is zaklattak már a rendőrök. Naná, a drog miatt. Megfenyegettek hogy még egy balhé és bevisznek, és rácsok mögött végzem. Persze, nem érdekelt. Sokan és sokszor mondtak már nekem ilyesmit, mindenesetre tajtékozva hagytam ott a nőt, a hazugságaival, vagy a fájó igazságával, nem tudom. Mélyen megsebzett, de mégis mit vártam? Én ostoba. Na mindegy.... Másnap sikerült olyan mély mámorba zuhannom, hogy kényszeresen mehetnékem támadt, és belőve kóboroltam, céltalanul, a a szürke álomvilágban és gyakorlatilag szó szerint rá estem valakire mielőtt elsötétült volna az egész világ. Még hallottam, a hangot, ahogy a mentőket hívja, és nem volt erőm tiltakozni hogy azokat ne... csak azokat ne...

Másnap, vagy két nappal később, már nem tudom pontosan, a detoxban ébredtem fel, infúzióval a karomban és hulla gyengén. Azt sem tudtam hol vagyok, és ki vagyok. Azt mondták hogy egy járókelő hívott mentőt miután rosszul lettem, és persze meggyűlt a bajom a rendőrséggel is, mondván ők figyelmeztettek, én meg beálltam mint az atom, és most akkor mi lesz. Vagy a börtön, vagy egy utolsó esély hogy ejtsék a vádakat, és kapok egy nevelő tisztet és le kell jönnöm a drogról és alkoholról. Megriadtam, életemben először került hozzám közel a bezártság gondolata, és nem akartam sittre menni, így inkább elfogadtam a nevelő tisztet. Rendesen szerződést kellett írni hogy amennyiben elbukom, annyiban nem vállalnak felelősséget, és elő vehetnek a zsaruk. Nyomorultul voltam már akkor, hiszen annyira ráálltam a szerre, hogy már hiányzott, de nem volt erőm se felkelni. Így végül egy hetet fogtak bent, hogy a legnehezebb részen átsegítsenek, nyugtatókkal és altatókkal, szóval rengeteget aludtam. Aztán megismerkedtem a nevelő tisztemmel, és a programmal. London, Rodeo ranch.... hogymiaretek?! Én meg valami vidéki hely?! Ám nyilván nem tiltakozhattam hiszen akkor ennyi erővel mehettem is volna a rács mögé. Másnap rejtélyes módon tetemes összeg landolt a számlámon, annyi hogy szerintem jó pár évig nem lesz megélhetési gondom, gondolom valamiféle engesztelés vagy bocsánatkérés lehetett. Írtam később egy sms-t Neki, hogy jól vagyok és vigyázzon magára. Ez a búcsú szöveg nálam. Akinek ezt írom/mondom, azzal később már nem foglalkozom. Aztán kikapcsoltam a telefont és kidobtam az első kukába. Vettem helyette egy másikat, új készülék, új szám...új élet?

- Mindjárt ott vagyunk - hallatszik Cassidy hangja, és felnézek. Igaza van már ott tornyosul a ranch a maga szörnyű valójában. Összeugrik a gyomrom. Én ezt nem akarom. Lovak, szőr, kosz....
- Nem vigasztaltál meg csak hogy tudd... - morgolódom, ahogy lassít és végül megáll a parkolóban, és leállítja a motort. Nem akarózik kiszállnom innen, ez látszik is rajtam.
- Na gyerünk kemény legény, most mutasd meg ki vagy te - piszkál máris, ahogy megérzi a félelmem. Tuti valami mutáns, és egy vadász kutyával keresztezték ilyen nincs.
- Kabbe Cass.... - vágok vissza érzéssel, de azért kiszállok. Hát akkor.... éljük túl!