Dr. Maxwell Grant

Előtörténet

Fásultan indítom be a nem csak vadonat új illatú, de alapjában véve,  pár órája vásárolt Range Roverem. Egyszerű, fekete darab, méregdrága, de nem hivalkodó. Terepre termett, ez a lényeg, hisz én soha sem kíméltem az épp aktuális járgányom. Ezért kellett két hete búcsút vennem az előzőtől.  Kevesekkel történik olyan, mint velem, de én legalább elmondhatom, hogy autóval együtt öklelt fel egy termetes bika. Hatalmas borulás és totálkár lett a vége. Bár ez lenne az egyetlen hasonló sztorim, de van még jó pár hihetetlen, vagy épp mulatságos történet a tarsolyomban. Kergetett meg már birka falka és gyöngykakas is csípett a farpofámba.  Voltam katona, de nem ott szereztem a bőrömön megbújó apró sérüléseket. Ezek a gyakorlat, majd a kemény, de élvezetes munkanapok emlékeiként maradtak rajtam. Sokszor morgolódom, de imádom a munkám minden percét. A papírmunkát azért kevésbé, de azt is elviselem. Gyerekkoromban még kommandós akartam lenni, végül az állatok iránti szeretetem legyőzte ezt az álmot. Most is épp ez miatt koptatom az országutat. Másfél hetes szabadságom Londonban, majd a nagyszüleimnél Oregonban töltöttem, de vár vissza a munka a Rodeó Ranchon. Nem olyan régóta állok a szolgálatukra úgymond, de mostanra mégis elég otthonosan mozgok náluk. Ráadásul, így a húgom közelében lehetek, ami így, megint csak egy jó pont. Hála nagyapának, akár saját rendelőt is nyithatnék, de nem érzem még a letelepedés iránti sóvárgást.  Még nem találtam meg a helyem a világban, de jelenleg, épp elég jó a Ranchon is nekem.  Imádom a természet közeli életet, az anyámtól távolit meg még inkább. Jó asszony ő, de abból a minden lében kanál fajtából. Szeretem, mint a festményeket. Távolról, be ne piszkoljanak. A gyerekkorom unalmasan ideális volt. Akkoriban még tetszett is, hogy anyám körbe rajong. Aztán beléptem a kamaszkorba, de ő továbbra sem változott semmit sem. Én igen! Kellett a távolság, azóta döcögős a viszonyunk.  Szerencsére apa képes kezelni a ház nagyságos asszonyát, ezzel elég nagy terhet vesz le a vállamról. Egy újabb kanyar után ráfekszem a dudára.
-Indulj már te agyalágyult! – Kedveskedve kiüvöltök az ablakon, mire végre elindul a sor ismét.
Már legalább hatszor hívtak, ezért is indultam el előbb a kelleténél. Mintha más állatorvos nem lenne a világon. Duzzogós arcot vágok, de ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell látnom, hogy kedvemre van ez a dolog. Szeretek fontosnak tűnni, még ha nem is vagyok az. Ezért is vállalok még a szabadságom alatt is fusi munkát. Na meg ezért járok ki a városba is „kontárkodni”.  Meg kocsmázni! Ez az időtöltés is fontos eleme a hétköznapjaimnak. Ebben rend szerint, társam is akad. Ha már a nők terén nincs szerencsém mostanában. A mostanában értsd úgy, hogy bő öt éve. 25 voltam, mikor a majdnem menyasszonyom bemutatta lélegzet elállító lepedő akrobata gyakorlatát egy közös ismerősünk segítségével. Nem voltam lenyűgözve, de az a kép az íriszeimbe égett. Nem tudom elfelejteni, ezért is vagyok bizalmatlan a kapcsolatok terén.  Ez határozottan nem azt jelenti, hogy nem is próbálkozok. Elég sok félreértésem is akad ebből. Sokan azt hiszik, nőfalónak képzelem magam. Az, hogy néha összejön egy menet, aztán mégsem lesz semmi a dologból, legtöbbször nem is rajtam múlik. Még pár fiatalabb lánykával is összehoztak pár pletykában. Pedig ezeknek aztán tényleg nagyon ritkán van alapja. De higgyen mindenki, amit akar! Ismét csörög a telefon. Lisa kitartó, de hiába hívogat ötpercenként, akkor sem tudok repülni. Legszívesebben ezt fennhangon a tudtára is adnám, de megértem az idegességét. Már előre tudtuk, hogy nehéz ellés lesz, de azt hittem, visszaérek addigra. Most viszont úgy tűnik, hogy jó, ha a közepére beesek. A gázra lépek, kissé átlépve a megengedett sebességet. Csak a kocsi maradjon egyben, ha ezt is tönkre zúzom, azt már az én pénztárcám is megsínyli majd. Nincsenek anyagi gondjaim, vagyis, nagyon jól állok ezen a téren, de nem kenyerem a felesleges költekezés. Hirtelen veszem be az előttem álló kanyart, mire hangos visítozás a válasz.
-Rossssz fiú! Rossz Fiúúúú! – A hatalmas, élénk színekben pompázó új barátom oltogat éppen egy kalickából. Kidobták a régi gazdái és bevallom, megsajnáltam. Fogalmam sincs még arról, hogy mit kezdek vele, ezek után. Túl szókimondó!
-Pofa be tollgombóc! –Rámordulok, hiába tartom szórakoztatónak a madarat. Eddig legalább aludt és nyugton hagyott a gondolataimmal. Mindegy, jó negyed óra múlva, úgyis haza érek.
-Szexi éhes! Éhes! ÉHEEEEEES! – Rikácsol fennhangon, meg-megrázva a tollazatát. Mintha csak direkt akarná húzni az idegeimet.
-Eladlak egy fasírtgyárosnak, ha nem viselkedsz! És találj ki más nevet magadnak! A szexi nem név! – Egy madárral morgolódom. Konkrétan meghülyültem, vagy csak az Oregonban töltött idő hatott így rám. Megkönnyebbült sóhaj tör fel belőlem, amint ráfordulok a Ranch felé vezető útra. Végre újra itt!