Lily Morris

Előtörténet

Az utolsó, kicsit hangosabb beszélgetésem során, apám azt a vágta a fejemhez, hogy kezdek olyan lenni, mint a bátyám. Sosem jöttem ki túl jól az ősökkel, akár csak a testvérem. Ő le is lépett, úgy hét éve, mikor én tizenegy éves voltam. Nem mintha nagyon hiányozna. Habár nem is volt túl rossz a kapcsolatunk. De mindegy is, lényegtelen róla beszélni. Eltűnt. Na jó, anyám azért mindig visszavárta és apa is aggódott érte. Már rendőrökkel kerestették egy idő után, de azt mondták, valószínűleg elhagyta az országot, így ők nem tehettek többet. Én meg élveztem, hogy egy szem gyerekként kezelnek.
Viszont ahogy telt az idő, egyre jobban kezdtem hasonlítani Andy-re. Sokat jártam ki, rákaptam a bagóra, a piára és valahol elhagytam a szüleim iránt érzett tiszteletet. Talán akkor, mikor végleg lemondtak a bátyámról. Nem tudom.
A sulit persze normálisan végigjártam, habár nem sokat akartam tanulni, jobban foglalkoztatott a banda, akikkel összeálltam és buliztunk, amikor csak megtehettük.
Tizenhét éves koromban változtak meg a dolgok, mikor is, azzal állítottam haza, hogy terhes vagyok. Persze, apám kiakadt, anyám úgyszintén, én meg fogtam magam és elmentem abortuszra. Nem mondom, hogy ez a dolog nem változtatott meg bennem dolgokat, de jobb szeretem azt elnyomni.
Ezek után, apám ugyan ott állt, ahol bátyámnál. El akart küldeni, de anyám rábeszélte, hogy talán egy bentlakásos suliban megnevelnek, ha már nekik nem ment. Enyhítő körülményként felajánlották, hogy én válasszam ki a sulit.
Hát, nem kellett sokat keresgélnem. Direkt egy olyat választottam, ami soha büdös életbe nem foglalkoztatott és lássuk be, az árak sem éppen tárcabarát, csakhogy dühítsem az ősöket. Plusz, bejelentettem, hogy ha oda mehetek, akkor egy lovat is kell vinnem. Ez persze nem volt igaz, de láthatóan bármibe belementek volna, csakhogy megszabaduljanak tőlem. Édesek, hát nem?
Így kerültem hát Angliába, a Rodeó akadémiára. Apáéknak nem fáj miattam a fejük, habár biztos vagyok benne, hogy a pénztárcájuk jó ideig még üresen fog kongani, de mit érdekel ez engem?
Szóval, kaptam egy lovat is, annak ellenére, hogy eldöntöttem, lelépek az első alkalommal, amint lehetséges és bátyám példáját követve, megállok a saját lábamon. Viszont ez nem jött össze, mert be kellett vallanom, nem rossz suli ez. A lovamat is megkedveltem, és már nehezen tudnám elképzelni az életem lovak nélkül, pedig csak egy éve járok az akadémiára.
Kiderült, hogy jó érzékem van a díjlovagláshoz, így eldöntöttem, hogy harmadévben azt fogom megcélozni és ha nem is leszek profi, vagy híres díjlovagló, attól még ezt akarom csinálni, és talán majd egy idő után, taníthatom is.
Csak ahhoz előbb le kellene mondanom azokról a dolgokról, amik most jellemeznek engem a leginkább. De az nem olyan könnyű.