Hosszú percekig feküdtem behunyt szemmel, bár nem nyitottam ki a szemem és nem fordultam oldalra, de éreztem, hogy egyedül vagyok, mégsem akartam még felkelni, pedig egyre inkább úgy éreztem kilyukad a gyomrom az éhségtől, ami nem is meglepő, azok után, hogy az utóbbi egy napban semmi sem maradt bennem, még a kávé sem, nemhogy bármi étel. Körülbelül húsz percet szenvedhettem még, mire hangokat hallottam odakintről. Nagy nehezen felküzdöttem magam ülőhelyzetben az ágyon, van egy olyan érzésem, hogy ez sem az én napom lesz. Pocsékul érzem magam még mindig és szerintem nagyjából úgy is festhetek. Pillanatnyilag lehetségesnek tartom még azt is, hogy egy remegő nyárfalevélben több stabilitás van, mint jelenleg bennem.
- Jó reggelt. - Erőltettem magamra egy halvány mosolyt dacára, hogy iszonyat vacakul vagyok és szerintem ez látszik is. Momentán bármit megadnék egy kávéért meg valami reggeliért, bár nem is szoktam reggelizni, de most éhes vagyok.
- Jó reggelt... - Mosolyodott el halványan. - Hoztam neked pár ruhát és... Szeretném, ha ezt megcsinálnád. - Nyomott a kezembe egy terhességi tesztet. Még ahhoz is erőtlennek éreztem magam, hogy tiltakozni kezdjek. Érthető. Tisztázni akarja a helyzetet.
Keserűen húztam el a szám és vettem el Tőle a tesztet. Hát valami ehetőnek jobban örültem volna, de még csak nem is reménykedtem benne, hogy felfogok ébredni és kiderül, hogy mindez, ez az egész csak egy rossz álom volt, de nem, nem az. Felkeltem, hogy kipakoljak a táskából, legalább áttudok öltözni rendesen, most még az se érdekelt, hogy ezek szerint volt a lakásomon és turkált a táskámban, tipikus nőhöz méltóan erre általában nagyon allergiás vagyok. De most valahogy ez tűnik a legkisebb problémámnak.
Akarok gyereket, persze, hogy akarok. Csak nem így és nem most és azt sem tudom, hogy készen állok-e rá, mármint egy gyerekere nem lehet felkészülni, de valahogy úgy képzeltem el ezt az egészet, hogy örülni fogok, örülni fogunk mindketten és ez lesz az egyik legboldogabb pillanat az életemben, de ez nem így van, nagyon nem így érzem, inkább ez az egyik leggondterhesebb pillanata az életemnek, amikor is gőzöm sincs mihez fogok kezdeni.
Összeszedtem pár cuccot, amivel bevonultam a fürdőbe. Hihetetlenül jó érzés volt lezuhanyozni, annyira nyúzottnak és mosottnak érzem magam. Hosszú másodpercekig csak bámultam a dobozra majd essünk túl rajta minél előbb alapon megcsináltam. Bár még sosem voltam terhes és még sosem csináltam ilyen tesztet tudom hogy kell és azt is, hogy nagyon hosszú idegőrlő tíz-tizenöt perc fog következni. Addig is amíg vártam felöltöztem majd idegenességemben fel-alá kezdtem el járkálni a fürdőszobában. Pontosan tudom, hogy a negatív tévedhet, de a pozitív nem. A pozitív az pozitív.
- Pyper, mondj már valamit... Mi van?! - Szótlanul toltam elé a tesztet, amin kiválóan látható a második csík is, ami egyértelműen pozitív, bár ha szeretné még egy hétig minden reggel csinálhatok egyet, de akkor is azok is pozitívak lesznek. - Ez....ez.... Rohadt életbe!
- Pozitív. - Ez pozitív. Mondtam ki helyette. - Gondolom nem kell mondanom, hogy a negatív az nem biztos, de a pozitív... Az igen. Aiden, terhes vagyok.