Lottie & Maxwell

"A csók szikra, amely lángra lobbantja a tüzet."

Egy szűzlány a karjaim közt kéjes nyögések viharában vonaglik. Ennél izgatóbb élményben, bizonyára még soha sem volt részem ebben az életben. Ártatlanság keveredik a kielégülésért reszkető bujasággal. Maga a tudat, hogy én tettem ezt vele, is elég lenne ahhoz, hogy férfiasságom fájó lüktetéssel toljon a szakadék széle felé. Még tartom magam, még játszanék vele, még nem akarom, hogy véget érjen testének édes remegése. Nem hagyok időt számára, nehogy meggondolja magát a legszebb jelenet előtt. Önként ült be erre a darabra, most már el kell viselnie az álló fogadást. Muszáj, mert én már képtelen lennék behúzni a függönyt. Inkább nyitom egyre nagyobbra, s bukik fejem a mélységbe, hogy ajkam új játékra leljen testének utánozhatatlan kelyhében.  Kérdésére csak egy vágytól sötétlő pillantás a válaszom. Ha képes lennék rögtön megválni a mézes csuportól, láthatná kaján mosolyom is. Mit csinálok? Élvezem a pillanatot, és ha elég ügyesen pörgetem a lapokat, vagy inkább a nyelvem, ő is beszáll az élvezetek hullámvasútjára hamarosan. Nem is kell sokat várnom. Törékeny karjával a hajamba kap, s bár erősen ragadja meg, önkéntelenül belenyögök ágyékának puha húsába. Vadsága ingerel, egyre nagyobb erő kell ahhoz, hogy visszafogjam magam.  A nevem ejti ki ismét pirosra csókolt ajkán, majd egy „ne” kíséretében teste megremeg. Mekkora élvezetet nyújthat más élvezetének puszta látványa? Ez egy megválaszolhatatlan kérdés, mégis rádöbbenek, hogy sokkal nagyobbat, mint sejtettem. Lágy, apró csókokat hintek a helyre, melyen eddig nyelvem járta ingerlő táncát. Egy kis levezetés a vég és az új kezdet között. Érzem, amint teste lassan lenyugszik. Mikor végre felemelem a fejem, már csak azért is, mert bele pusztulok, ha nem kaphatom meg végre, mosolya nem hagy kétséget a felől, hogy tetszett neki, amit csináltam. Keze végig simít az arcomon, de én már csak arra tudok gondolni, hogy eggyé válok vele. Épp, csak egy gyenge hang az elmém valami távoli pontjáról suttog figyelmeztetve a védekezésre. Már azon vagyok, hogy nagy ívben teszek a dologra, mert belegondolni is kínszenvedés, hogy még hosszú másodpercekig kell élnem az általa adott gyönyör nélkül. De megszólal és kérdése menten kedvet hoz ahhoz a fránya gumihoz. Szemeim tágra nyílnak a meglepettségtől, de tekintetemben megvillan a szenvedély tüze.
-Amit csak szeretnél! – Nyögöm ki vágytól rekedt, mély hangon. Pírban úszik az arca, mégis nyíltan ejti ki a szavakat a száján. Megőrjít ez a kettősség, a látványról már nem is beszélve. Nő még nem kért tőlem ilyesmit, de nem számít. Jelen helyzetben aligha lenne olyan, amit nem tennék meg neki. Sietősen kerítem elő a védelmi felszerelést, nehogy elillanjon a pillanat varázsa. Végül úgy helyezkedek, hogy tökéletesen látható legyen amint magabiztos mozdulatokkal merev szerszámomra helyezem a leheletvékony köpenyt. Kedvem volna megtanítani a mozdulatra, apró kezét a keménységemre kulcsolni, de egyrészt már így is túl sok új élményben van ma része, másrészt megeshet, hogy nem tudnám utána túl sokáig késleltetni a beteljesülést. Beismerem, hogy tapasztalat ide vagy oda, túl intenzív hatással van rám a fiatal nő. Kell! Most azonnal! A tanítást meg talán egyszer lesz alkalmam bepótolni.  Visszahelyezkedek hosszú combjai közé, majd lassan ránehezedek. Egyelőre férfiasságom csupán dörzsöli ágyékát, miközben ajkam az övére tapad. Mély, érzéki nyelvtánc veszi kezdetét, megosztva kelyhének utóízét. Csípőm ösztönösen mozdul, lucskos szeméremdombján szánkázva.
-Csak egy kis ideig lesz kellemetlen! – Súgom a fülébe miközben apró csókokkal halmozom el a területet, időnként gyengéd harapásokkal tarkítva. Nem fogok hazudni, nem áltatom azzal, hogy rögtön fantasztikus lesz, mert az b@romság. Talán megtettem minden tőlem telhetőt, hogy ne legyen túl fájdalmas, vagy legalábbis igyekeztem. A lényeg, hogy azt akarom, tudja, mire számíthat.
-Gyönyörű vagy! – Mosolygok a tekintetébe nézve, amolyan figyelem elterelés gyanánt, majd ajkam újra az övét súrolja miközben csípőm megemelve falloszom a szent templom bejáratához igazítom, s lassan alámerülök a szűk barlangban. Minden izmom megfeszül, annyira koncentrálok a lényegre, s mikor végre enyhe akadályba ütközöm, csókom hirtelen elmélyítem és egyetlen erőteljes mozdulattal hódítom meg a barlang mélységeit. Hangos nyögés tör fel a torkomból, jelezve a lány szűk nőiességének érzete mekkora élvezetet jelent a számomra. Mozdulatlanná dermedek, már csak ajkam csókolja lágyan az övét. Kellő időt hagyok arra, hogy teste megszokja a fájdalmas, feszítő érzést. Peregnek a másodpercek, majd szép lassan kezdek bele a csípőm mozgatásába, mintha csak újra indult volna az idő. Ki-be, ki-be… Tökéletes! Nekem teremtették az égiek! Buja vággyal csókolom ajka után nyakát, majd haját simítva keblét, s térek vissza a kiindulóponthoz. Ezernyi pózban szeretném magamévá tenni, de tudom, hogy vannak pillanatok, mikor a kevesebb több. Saját vágyaimat az ő szükségletei mögé szorítom. Nem hagyom, hogy ködös elmém megfeledkezzem arról, hogy a nőnek ez az első. Mégis egyre gyorsul a mozgásom, intenzív ütemre kapcsolva. Szívem a torkomban dobog, a szobát pedig hangos nyögések és sóhajok töltik ki. Elképesztő és leírhatatlan az érzés, ami bennem munkál. Orgazmusomnak csak az szab gátat, hogy tudatosan tovább szeretném húzni ezt a pillanatot. Ágyéka egyre szűkebb és szűkebb, alig bírom már. Csak csókolom és csókolom egyre vadabbul, amennyire csak ziháló lélegzetem és nyögéseim engedik. Kezem fenekébe mar, mohón szorítom magamhoz, mintha soha sem akarnám elengedni. Jelenleg, nem is akarom!

...

+18

Saját magamtól kapok frászt. Tényleg megtettem volna, hogy arra kértem…? Olyan rákvörös leszek, hogy legszívesebben elbújnák valahová a világ másik felére. Az orrom, és az ajkam elrejtem a kezem rejtekében, és a takarót is előkeríteném, de mivel nincs, így maradok meztelen, és ártatlan buja teremtés a kanapén fekve. Az előbbi érzéstől alul feszítek, és sóvárgok. A pihegésem nem marad abba az élmény hatása miatt, és felhúzom az egyik térdemet is, hogy jobb rálátást kapjak a velem szemben álló férfi tevékenységére. Látom az arcán, hogy megleptem a kérésemmel. Vajon hány lány áll elő azzal, hogy húzza fel a szeme előtt a kiválasztott hím az óvszert? Szerintem az ilyesmit nem szokás megtárgyalni a partnerek között, csak hogy van-e, vagy nincs. Elég okosnak tartottam magam ahhoz, hogy azért a védekezésre gondoljak. Bármennyire is féltem az első együttléttől, a terhességtől még jobban. Nem kívántam meglepni a szüleimet egy ilyen hírrel. A fenekét bámulom szinte, ráfókuszálok, amikor megfordul, és egyértelműen meglátom azt, amiről más női társaim, pardon még urak is ódákat zengtek, verseket írtak, sőt akadt olyan is, hogy háborút vívtak érte, vagy szoborként örökítették meg az utókor számára. Dávid mintás domborulatai bejárták az egész világot, és volt szerencsém élőben is megcsodálni a mester művét.  Itt azonban ez nem egy márványból készült felsőtest, nem is egy szépen megformált fallosz, hanem egy hús-vér férfi hímvesszeje, és pillanatokon belül meg is érzem, hogy mire képes. Könnyed mozdulatokkal húzza fel a vékonyka védőréteget ágyékára, miközben összeérintem a két combomat szorosan, és egyre gyorsabban veszem a levegőt.  Nem késlekedik, mert úgy csap le áldozatára, hogy már nem lennék képes nemet mondani neki. A lábamat szétnyitom előtte, és úgy kúszik fel hozzám, mintha órák óta erre a mozdulatsorra készült volna. Fölém magasodik, behelyezkedik, és kissé megilletődve figyelem, hogy mire készül. Vajon fájni fog? A merev hímtag a bejáratomat csiklandozza, de még nem merül el benne. Csókkal csillapítja a bennem tomboló aggályokat, melyek már olyan mérteket öltenek, hogy azt hiszem egyenesen rettegek a következő lépésétől.
- Kellemetlen, vagy fájdalmas? – harapok bele az alsó ajkamba, és kék lélektükreiben keresem a választ. Csókokkal kerget az őrületbe, és megint elkezdődik az agyamra terülő köd hatása. A gyomrom megugrik, de engedem neki, hogy kényeztessen, hogy bókokkal halmozzon el. A szépségemet dicséri, és le is hunyom a szememet. Az ajkaim szétnyílnak, és egy mélyről jövő sóhajnak induló sikítással jelzem, hogy magamba fogadom őt. Túl kényelmetlen, túl feszítő az érzés, és tényleg nem kellemes. A mozdulatsorban megáll, amikor tudja, hogy innen nem mehet már tovább. Felpillantok hosszú szempilláim alól rá, és megfogva a két arcélét simítom rá szirmait az övére, és nem vágyom másra, csak hogy elveszhessek vele az élvezetek birodalmában. Nem türelmetlen velem, vár, hogy megszokjam az érzést, hogy ne legyen idegen, és ne rossz emlékként maradjon meg az első szexuális élmény az emlékezetemben. Nyögése áthajlik az én számba, és forró lehelete csiklandozza az államat. Az első lökés fura, és szinte szétrepeszt, de nagyon lassan rájövök, hogy nekem is vele együtt kellene mozdulnom. Bár tapasztalatlan vagyok ezen a téren, valahogyan a testem mégis ismeri ezt az ősi táncot, és a génjeimbe kódolt tánclépések maguktól jönnek, akár a biciklizés, ha már egyszer megtanulta az ember. A csípőm elébe megy, és átveszem a ritmusát. Kezével lyukat éget a bőrömbe, és a hátam ívbe feszül az érintésére. A mellem kidomborodik, és követi  kézfejének lenyomatát. Nem állunk meg, és kezdek ráérezni a közös ütemre. Halk nyögésekkel reagálok az ő lépéseire, egyelőre nem merem hangosabban az értésére adni, hogy mennyire jó ez. Nem kímélve a testemet, szinte érzem, hogy mennyire erős izomlázam lesz ebből holnapra. A „szakértelme” lenyűgöz, és a csúcs pillanatában erősen vájok bele körmeimmel a vállába. A hüvelyem megfeszül, és satuba szorítja legnemesebb szervét, majd az éterben lebegve nyitom ki a szememet. Előbb még tűzijátékok színes kavalkádjában forogtam, most meg boldogan zuhannék le egy szakadék mélyére is, nem cserélve el az érzést, ami most már hozzám tartozik.
- Max, ez csodálatos volt. – a nyaka körül összefonva karjaimat húzom magamra, hogy teste melege átjárjon engem is, és egy csókkal együtt nyugodjanak le bennem a kedélyek.  A tűzet azonban már nem lehet eloltani, és félek, hogy hamar a rabjává tudnék válni ennek. Hogyan tudtam létezni eddig nélküle?

Lottie & Maxwell

"A csók szikra, amely lángra lobbantja a tüzet."

„Kellemetlen, vagy fájdalmas?” Ez az a kérdés, amire még én sem tudok választ adni. Még ha maga a nagy Casanova lennék is, akkor sem csitíthatnám ennél jobban a természetes adottságai által kiváltott érzést. Nem vagyok nagy hódító, nem voltam együtt több száz nővel, de ennyit még én is tudok. Igyekszem, a többi a sorson múlik. De ezek nem olyan szavak, amelyek megnyugtathatnák, ezért szótlanul csókolom tovább. Bók és csók, ez minden, amit tehetek. Mellékes, hogy módfelett élvezem is a dolgot, s ahogy múlnak percek, annál kevésbé vagyok képes tisztán gondolkodni. De már nem számít, már semmi sem számít, hisz ő és én végre egyek vagyunk. Szűk barlangja olyan akár a mennyország. Forró, selymes, mégis úgy szorít legnemesebb testrészemre, hogy majd bele őrülök a gyönyörbe. Nehezemre esik a mozdulatlanság. Mintha ez valami égi büntetés lenne, a legkegyetlenebbek egyike. De a nő érintése és csókja kárpótol. Kitartok, mert bármennyire akarom, arra jobban vágyom, hogy soha se felejtse el ezt az élményt. Gyönyört akarok adni, nem kínt. Azt akarom, hogy évek, sőt évtizedek múlva is emlékezzen a dokira, aki elsőként vezette be az élvezetek birodalmába. Hogy miért, azt nem tudom, gondolkozni pedig sem erőm, sem időm nincs. Csípőm lassan mozdul, s vele együtt újabb nyögés tör fel a torkom mélyéről. Egyetlen szóval leírva; isteni! Még próbálom türtőztetni magam. Utolsó csepp önuralmamat bevetve tartom a lassú, izgató tempót, egészen addig, míg Lottie meg nem mozdul. Abban a pillanatban, mikor nőiességét először tolja felém, eddigi óvatosságom elillan, mintha nem is létezett volna. A köd, ami már eddig is az agyamra telepedett, tompítva a gondolkodást, immár teljes erővel ellep. Nem tompít, hanem megszüntet. Nincs hely, idő és semmi más. Csak a pillanat van és a buja élvezet vad kavalkádja, mely minden egyes vaduló lökéssel közelebb visz a beteljesüléshez. A levegő fülledt érzékiséggel telik meg, szinte vibrál, ezer színben pompázva. A nő nyögései és sóhajai az enyémekkel keverednek, immár elválaszthatatlanul összeolvadva. Gyorsítok, de ő tökéletesen képes lekövetni az általam diktált ütemet. Egy igazi istennő vonaglik alattam, háta ívbe feszül, kerek keble tenyerembe simul. Ha létezik olyan pillanata az életnek, ami képes felülírni az összes többit, hát ez épp az! Körme a vállamba váj, kelyhe erőteljesen férfiasságomra feszül. Élvezete mintha futótűzként terjedne át rám, egész testem beleremeg az orgazmusba. Izmaim megfeszülnek, s nedvem erőteljesen tör a külvilág felé. Kilépek a testemből, hogy a vibráló fények és folyékony selyem fogságában lüktessek az univerzum peremén, mielőtt visszazuhannék. A landolást sem bánom, hiszen karjaim közt egy izzadtságtól csillogó bőrű, gyönyörű angyal hever.
-Csodálatos? – Visszakérdezek, miközben arcomra egy kielégült, mégis izgatott mosoly vetül. Ha csak fele annyira volt jó neki, mint nekem, az már tökéletes. Szívem hevesen dobbant meg a mondatára, de hamar betudom ezt az együttlét utóhatásának. Még egyébként sem vagyok abban az állapotban, hogy elemezni kezdjek bármit is. Most az is elég, ha csak viszonozom a csókját. Elég lenne, de egyik kezem nem bír magával. Hol arcát, hol a tincseit cirógatja teljes átéléssel. Magam sem tudom mióta, valahol a beteljesülés és a csók között kezdődhetett a mozdulatsor.
-Tényleg fantasztikus volt. Te voltál fantasztikus Lottie! - Tekintetem elmerül az ő végeláthatatlan kékségében. Ennél jobban, nem volnék képes szavakba önteni a dolgot. Számomra nem ez volt az első, mégis felejthetetlen élmény. Mondhatnám, hogy azért, mert neki én voltam az első, de ez, nem teljesen lenne igaz. Biztosan közrejátszott az is, de többet nyomott a latba, hogy egész végig volt valami furcsa érzés bennem. Összeillettünk, mármint a kémia remek volt. Tökéletesen passzolt hozzám, azt hiszem.
-Egy pillanat! – Ajkam az övére tapasztom immár ki tudja hányadik alkalommal, majd kelletlenül lekászálódok róla, hogy diszkréten megszabaduljak a védőruhámtól. Csap pár röpke perc az égész, mégis gyötrőn érzem meleg testének hiányát.
-A vacsorának annyi! – Ádámkosztümben ülök le az ágy szélére, tekintetemmel a rumlit, majd a nőt nézve. Ezer vacsoráról is lemondtam volna, ezért az élményért, de egyről sem kell. Lágyan végig simítok fedetlen mellkasán épp a két keble közti vonalon haladva le, egészen a hasa aljáig.
-Rendelek egy újabb adagot, de amíg kihozzák, szeretném, ha még valamit velem élnél át először. – Apró keze tenyerembe simul. Kézfejét lefelé fordítva, csuklója puha, fehér bőrére hintek csókot. Arra az érzékeny pontra, ahol halványan kirajzolódnak erei, mikben lüktetve száguld a vér végig az egész testén. Kedvem volna követni útját, s minden ponton újabb csókban részesíteni. Helyette felugrok, és miután lezavarok egy gyors telefonálást, lendületesen ölbe kapom a lányt.
-Szóval a következő első dolog…. a szeretkezés utáni közös zuhany. – Súgom játékosan a fülébe harapva. Szándékosan használom a szeretkezés szót, annak ellenére, hogy ami történt, inkább mondható simán szexnek. Végül is mély érzelmek nincsenek, és mégis, úgy érzem, hogy az általam kiejtett szó, valahogy jobban ide illik. Időt nem sokat hagyok a tiltakozására, hiszen alig pár lélegzetvétellel később, immár a meleg vízsugár alatt állva teszem le egy csók kellős közepén. Amint ajka elválik az enyémtől, hátrálok egy lépést, de tekintetem a világért sem venném le róla.
- Lélegzetelállító vagy! – Vizes, arcomra tapadt hajam egy mozdulattal simítom hátra, hogy ne takarja ki a látványt. Szemeim többször is végig futnak a fedetlen nő testén, áhítattal csodálva nőies domborulatait. A végtelenségig kényeztetném ma éjjel, de tudom, hogy annak nem lenne pozitív vége. A kevesebb több! Légy tekintettel rá, te marha! Némán megrovom magam az önző gondolatokért.

...

+18

Az ember életében sok első van. Első lépés, első szó, első szerelem. A szerelem ugyan más dolog, de azért egy fontos első, és ezért aggódom én is állandóan. Megnyitni valakinek a szívedet azt jelenti, hogy feladod egy részedet, és a másik tenyerébe helyezed. Vállalod a kockázatot, hogy összetörjék, vagy elfogadják, és úgy vigyázzanak rá, ahogyan senki más. Sajnos ebben az érzésben még nem volt részem, most mégis úgy vagyok vele, hogy a legjobban ehhez tudnám hasonlítani ezt a bizalom kérdéskört. A szex más esetben nem jelent többet két ember között, mint a puszta élvezetek megélését a másik által, de mi van akkor, ha még valaki tapasztalatlan, és járatlan ezen az úton? Neki is annyit fog jelenti, hogy két idegen test találkozik, és eggyé válva az univerzumban olvad össze, majd szakad szét ismét, hogy külön folytassák megkezdett útjukat? Nem, én nem így láttam ezt az egyesülést. Én egy részemet adtam át Maxnak, és elvártam, hogy erre úgy vigyázzon, mintha az élete függne tőle. Idealista felfogás ez, de ha manapság mindenki üzletnek tekintené a szexuális együttlétet, akkor már régen kihaltak volna a házasságkötő termek, és a templomok is. Mit ér a test egyesülése, ha a lélek kimarad belőle? Hogy képes valaki érzelmek nélkül átnyújtani teste oltárát egy másik embernek? Hát ez is egy sebezhető pont, mint a bőrfelület. A sérülés hamar begyógyul, de a szíven ejtett hegek maximum beforradnak, de soha nem tűnnek el. A bőr szépség hibáit el lehet fedni egy plasztikai sebész által, de a megbántott lélekre nincs gyógyír.
Pihegve figyelem a másik rezdüléseit, és képtelen vagyok túllépni a bennem tomboló zűrzavaron. A fájdalom mindenki számára más, és mást jelent. Nem mondanám, hogy annyira fájt, inkább kényelmetlen, és feszítő érzés bontakozott ki az alhasamban. A figyelem miatt nem is érzékeltem egy idő után, és most, hogy megtapasztaltam milyen a mennyekben lenni, hát a két érzést össze sem lehet hasonlítani. Valamiért érdemes vállalni a fájdalmat is, és nekem most ez az volt. Szégyenlősen harapom be az alsó ajkamat, és oldalra fordulva zárom össze a két combomat, de a feszítő érzés most felerősödik, ezért kinyújtom a lábamat, és úgy nézem őt tovább. Megválik a védőfelszereléstől, és diszkréten összecsomagolva teszi el. A rendetlenség hatalmas, de csöppet sem érdekel. Szótlanul pillantok végig az adoniszi testen. Maxwell Grant, a kék szemű, sármos istenség, aki úgy igázta le Charlotte földét, hogy a végén az ott lakók adták meg magukat. A gondolatra aprócska mosoly kúszik az arcomra, és én is végigpásztázom a káoszt a pihenőben.
- A vacsorának határozottan annyi, de nem is izgat, mondjuk… - a gyomrom hangos korgása jelzi, hogy megjött az étvágyam, és nem bánnám, ha valamiképpen energiához juthatnék a szilárd táplálék gyanánt.
- Éhes vagyok, és szerintem mindkettőnknek jót tenne egy kis meleg étel. – kuncogok fel, és elakad a lélegzetem a gyengéd csóktól. Olyan lovagias, és figyelmes, hogy az arcom újabb alkalommal borul lángba, és elpirulok a gesztustól.
- Nekem még nem adott senki sem kézcsókot. – hebegem, és nem jutok szóhoz. Mennyi érzelem egyetlen alkalom után. Miért nem tudtam ennek létezéséről eddig? Minek kellett várnom, amíg már elütötte életem órája is a húszat. A homokszemcsék óhatatlanul peregnek lefelé, és nem állnak meg, mégis most szereztem igazi tapasztalatot a szeretkezés művészetében. Ezután a telefon után kap, de én mindig ennek hatása alatt állok. A kezemet az ajkaimhoz húzom, és buta kislány módjára mosolyodom el. A kajarendelés nem tart sok ideig, de azért akad néhány pillanat, hogy rendezzem a gondolataimat. Bánom-e, amit tettünk? Határozottan, nem, és boldog vagyok, hogy vele tettem meg. A telefon letétele után felkap az ölébe, és halkan sikkantva fel, fonom a nyaka köré két kezemet.
- Az első zuhanyzás, no lám, mire nem vagyok kapható.. – mosolygok bele a csókunkba, és követem őt, bármerre is visz. A forró vizet megérezve úgy repülök el az őserdő mélyére a fantáziám által, mintha eddig is ott lettünk volna. Lehunyom a szememet, és élvezem a kényeztető meleget, mely felolvaszt. Hamarosan már a saját lábamon kell megállnom, de nem bánom.
- Ne mondj ilyeneket. – lököm meg a mellkasát a bók hallatán, mert megint zavarba hoz.
- Nem vagyok hozzászokva, hogy csodáljanak. – fordulok neki háttal, és csak a vállam felett pillantok hátra rá.
- Nem mosnád meg a hátamat? – veszem el a tusfürdőt a mellettem lévő kis polcról, és illegetve magamat, rebegtetem meg a szempillámat. Buja akarok lenni, és gyönyörű…