Marley Wayne

Előtörténet

Elmentél, engem pedig itthagytál. Feleségül akartalak venni, de valami olyan dolog állt közénk, amit nem bírtunk legyőzni. Megbetegedtél, én pedig tehetetlenül néztem végig, ahogyan elgyengülsz és végleg kialszik a fény a szemedben. Fájdalom? Üresség? Egyik sem írja le igazán azt az érzést, amit magad után hagytál.
Veled nőttem fel szerelmem. Ott voltál, amikor először iskolába vittek a szüleim, ott voltál, amikor először estem pofára a gördeszkámról, ott voltál, amikor először ültem lóra. Fogtad a kezemet, amikor leérettségiztem és haza vártál munka után. Mégcsak kívánni sem kívnhattam volna jobbat nálad. Még akkor is csak őszinte rajongást éreztem irántad, amikor villámokat szórtak a szüleid, mert nyitva felejtettem a hűtőt és mindent ki kellett dobnunk. Utáltál abban a percben és láttam, hogy a pokol fenekére kívánsz mégis mellém kuporodtál fél óra múlva a kanapéra és hagytad, hogy átkarolva álomba ringassalak. Veled képzeltem el mindent. A jövőmet, az egész éltemet.
Miután meghaltál minden megváltozott. Nem találtam a helyemet a világban, az alkohol mély szurokszerű függősége szépen lassan magával rántott. A hetek óráknak tűntek. A hónapok pedig csak napoknak. Könnyebbnek éreztem, így lebegni a fájdalomban, mint teljesen szembenézni vele. Fizetési felszólítások gyülekeztek a postaládámban és hagytam, hogy ez a földi pokol magába zárjon, megrágjon és kiokádjon. Épp készültek kilakoltatni, amikor megérkezett a postás a levéllel. A rodeo ranch felvett. Soha nem is jelentkeztem oda munkára. Te jelentkeztél helyettem, még mielőtt végleg eltüntél volna. Tudtad, hogy egyedül nem fog menni és soha nem állnék lábra, így a túlvilágról dobtál utánam egy mentőövet, hogy ki tudjak evickélni a partra.
Megtettem.
Még aznap repülőre ültem és az estét már ott töltöttem. Ennek lassan 3 éve és új élet kezdett el kialakulni körülöttem. Olyan dolgok lettek fontosak számomra, amik addig hétköznapinak tűntek. Felkelni, tenni a dolgomat, hogy hasznos legyek. Fiatalok vesznek körbe, ami sokat könnyít a fájdalmamom és feledteti a gyászt, hogy szinte sosem vagyok egyedül.
Köszönöm neked kedvesem.