Amy Stillman

Előtörténet

Hol is kezdjem? Talán az elején? Megszülettem, növekedtem, okosodtam…Nem ez így nem lesz jó. Kanadában születtem, akkoriban még mondhatni boldog családba, de a boldogság nem tartott sokáig. Édesapám egy rodeó balesetben megsérült, fájdalmai voltak, arra pedig gyógyszert szedett. Mondanom se kell, hogy rászokott. Nagyapám döntés elé állította, hogy vagy változtat, vagy nincs helye a farmon tovább. Ő a könnyebbik utat választotta, elment. Édesanyám sokáig nem tudott mit kezdeni magával, majd Angliába kapott remek lehetőséget, amit el is fogadott, hogy új életet kezdjünk. A munkáját tovább folytatta, és lassan bele vont engem is. 10 év telt el így, és ekkor döntött úgy apám, hogy visszatér az életükbe, és fenekestül felforgatja azt. Viszont 1 hónap után kivételesen felfogta, hogy ennek már nincs semmi esélye.

Teljesen új életet kezdtünk nélküle, és boldogok voltunk. Legalább is én biztosan. Hogy édesanyám hogy érzett, akkor még nem tudtam, csak azt láttam, ami történt. Apám elment, mi maradtunk, mosolyogtunk, éltünk tovább az életünket. Dolgoztam a farmon, segítettem édesanyámnak a munkába, tanultam, lovakkal foglalkoztam, versenyeztem. Ez pedig kezdett sok lenni, főleg, hogy anya ide-oda utazgatott közben. Feladtam a versenyzést, mert mindennek a rovására ment.
Arról már ne is beszéljünk, hogy a közeli lovas iskola diákja mind az agyamra mentek. Anyám többször járt a Bowman birtokon azt ecsetelve, hogy egyes hallgatók hogyan kezelik a lovakat, milyen szabályokat sértenek, de a válasz általában az volt, hogy menjen oda dolgozni, és segítsen. De neki erre nem volt ideje, főleg hogy egyre több időt töltött otthon, mert a nagyapám meghalt, és átvette a birtokvezetést, azt pedig Angliából nem lehet vezetni. És akkor, hogy tetőzzem még a dolgokat kiderült, hogy a sok utazgatás nem csak a lovak miatt volt eddig, hanem, mert édesapámmal kibékültek, és újra egymásra találtak. Ez 4 éve történt, ekkor történt a Bowman birtokon is változás, én pedig nem kívántam vissza menni Kanadába, egyedül az itteni birtokon nem bírtam volna vezetni, így eladtunk.

Én munkát kerestem a lovas iskolába, elfogadtam azt, amit édesanyám éveken át elutasított azzal a feltétellel, hogy a tanítás, és oktatást mellett folytathatom a dolgaimat már, ami a lovakkal való törődést, segítést illeti. És, hogy mi is ez pontosan? Leírom neked, hogy pontos képet kapj róla. Olyan lovakon segítettünk édesanyámmal, akiknek a tulajdonosai adtak még egy utolsó lehetőséget, mert vagy mi, vagy pedig elaltatás vagy vágóhíd. Egyik esetben egy western loval foglalkoztunk, aki félt a tehenektől, így pedig elég nehéz. Egy másik esetben egy megégett lovon segítettünk, vagy volt egy amelyik félt a trénerektől, és így nem lehetett szállítani, mind ez azért, mert balesetet szenvedtek vele. Tehát ezt a munkát is folytattam.

A saját lovamat is hasonló módon szereztem meg. A tulaj nem jól bánt vele, verte, szinte teljesen megvadította. egy éjjel elloptuk tőle anyámmal, majd egy verseny alkalmával, amikor vissza akarta tőlünk venni anya kicselezte a tulajt azzal, hogy az orra alá dugta a számlát, így sikerült megszerezni a papírjait is. Mert a gazdát annyira érdekelte a ló, hogy az addig nem is foglalkozott vele. Viszont nyert versenyek után a ló értéke növekedett, így már érdekessé vált számára. Azt hittem elveszítem, de anya megoldotta, mint mindig.
Azt hiszem ez az én történetem. 4 éve dolgozom az iskolába kisebb, nagyobb sikerrel. A diákok még mindig kiakasztanak. Nem tudom, én is ilyen voltam fiatalon? Nem hiszem, meg nem mintha olyan öreg lennék, de még mindig nem tudom jó szemmel nézni azt, ha okoskodni akarnak, vagy beképzeltek. És, hogy milyen az életem az iskolán kívül? Édesanyám szavaival élve egy katasztrófa, mert nem igen létezik. Szerintem, ha így haladok, akkor vén munkamániás kisasszonyként fogom végezni. A legjobb barátnőm szerint többet kellene kimozdulnom, meg nyitott szemmel járnom és nem csak a lovakat megnéznem.

Pegazus

Megjegyzés

Pegazus tulaja nem jól bánt vele, verte, szinte teljesen megvadította, le volt soványodva. Egyszóval nagyon nem volt jó bőrbe. Egy éjjel elloptuk tőle anyámmal. Nagyon sok munkám volt vele, de megérte. Nála jobb barátra nem is találhattam volna. Persze lovak jöttek, mentek a kezem alatt, de egy se tudott annyit jelenteni számomra, mint ő.
Egy versenyünk alkalmával a tulaj vissza akarta szerezni tőlünk. Anya kicselezte azzal, hogy az orra alá dugta a számlát, így sikerült megszerezni a papírjait is, és legálisan is a tulajdonunkba venni..