Enzo Calahan

Vendég

Enzo Calahan

Adatok

♦Születési hely, idő♦

1980. jan. 2, Prága

♦Csoport♦

Tanár

♦Foglalkozás♦

Lovastörténelem tanár

♦Évfolyam♦

-

♦Szakirány♦

-

♦Avatar♦

Matthew Davis

Külső és belső

A külsőm nem érdemel túl sok említést. Lassan közeledem a negyed iksz felé, bár még van öt évem addig. Mindenesetre a külsőm éppen ennek megfelelő, felnőtten sem vagyok sokkal magasabb mint egyetemista koromban, azaz a 190 centit nyaldosom és bár nem vagyok egy izomkolosszus van mit mutogatnom, már ha van olyan jelöltem akinek éppen mutogathatom. Rendszeresen edzek, szóval viszonylag jó kondiban vagyok, és nincs okom panaszra a munkát illetően sem. Nem betegszem bele. Ezen kívül mit mondhatnék még? Rövid hajam világosbarna és barna között van valahol, szintén barna szemeimmel. Sokak szerint kölykös kicsit az arcom, ha épp nem borítja borosta, de hát ember, ennek a növését megakadályozni.... Lehetetlen, én mondom.

Nem vagyok egyszerű eset, azt aláírom, de különösebben zűrösnek sem mondanám magam. Tanár vagyok, ezáltal elég precíz és határozott, a szétszórtság nem igazán jellemző rám, és szeretek mindig, mindent átlátni és elejétől végéig tudni. Össze szedettségre törekszem mindig, és megtalálni a bizonyos arany középutat. Nem mondom azt hogy végtelen a türelmem, mert azért van határa de tény hogy veszem a poénokat és nem derogál visszaadni sem őket. Többnyire mindig azon igyekszem hogy jóba legyek a diákokkal, és ne érezzék azt hogy a történelem megfojtja őket. Mindenkit más érdekel, és igyekszem azokat a pontokat megtalálni, és rávezetni őket hogy kényszer érzet nélkül tanuljanak. Mert itt azért van egy teljesítmény színvonal amit hozni kell, és szerintem könnyebb úgy megcsinálni, hogy érdekesnek is találják a tényeket. Szeretek tanítani, és már két kötetet is kiadtam a kezeimből a témával kapcsolatosan, ám ezt nem reklámozom. Szabadidőmben szívesen kutatok, és szívesen nézek pár pohár jóféle Bourbon fenekére is. Szeretek kártyázni, de nem szerencse játékozom. Szívesen veszek részt a diákok által szervezett bulikon, vagy rendezvényeket, és ha tudok nekik segíteni akkor meg is teszem, nagy társasági életet élek ami azt illet. sosem akartam, és nem is akarok olyan tanár lenni aki az irodába zárkózva ül magában mint Severus Snapes, és azon tűnődik hogyan keseríthetné meg a diákjai életét. Én szeretem őket, és a munkám.
Nem jelenteném ki hogy a nyugalom tengerét is rólam mintázták, de ha lehet elkerülöm az agressziót, de volt már arra is példa, hogy valakit én ütöttem meg először. Nem vagyok tökéletes, feddhetetlen meg végképp és hűséges... hát nem az én képem szerepel a szótárban a fogalom mellett.

Előtörténet

Mivel is kezdhetném, nem vagyok olyan nagyon beszédes típus, annak ellenére hogy tanár vagyok. A történelemről bármikor, bármit, de magamról, hát az már nehezebben megy. A lényeg, a lényeg, 35 éves vagyok és Prágában születtem, de kissrác koromban a szüleimmel sokat költöztünk. Apám vállalkozó volt, és a munkája miatt sosem időztünk nagyon sokat egy helyen, ami jó is volt meg nem. Kalandos volt az igaz, de barátaim nem igazán voltak, így nem volt meglepő ha rengeteget olvastam. Egy időben gyűjtöttem a könyvtári tagság kártyáim, és érdekelt minden, de leginkább a történelem, ebből mindig jó voltam, és apám szemében nem volt kérdéses hogy majd erre a pályára adnak, és kivételesen nem is különbözött a véleményünk. Csak nagyjából minden másban.
Szerettem az öreget, csak sok mindenben nem értettünk egyet, és mint első fiú szinte folyton összetűzéseim voltak vele. Az öcsém szerencsére nem örökölt ilyen heves természetet, ő viszonylag végig jóban volt apámmal amíg élt az öreg.
Összevissza költöztünk, de végül Londonban megállapodtunk és itt fejeztem be végül a közép iskolát és kezdtem el egyetemre is járni, anyámék tovább költöztek, én azonban maradtam, eleinte mint kollegista, aztán dolgozni kezdtem, és korrepetálni másokat és mindig összejött annyi hogy futotta egy kis albérletre. Onnantól nagyjából a saját lábaimon állok, és időnként utaztam csak a szüleimhez és az öcsémhez, születésnapozni, meg karácsonyozni. Azok elegendőek voltak és távolról igen jó viszonyt ápoltam mindenkivel.
Azonban később kiderült, hogy apámnál komoly szívproblémákat állapítottak meg és legközelebb már a kórházban a halálos ágyán találkoztunk. Akkor voltam végzős, a diploma előtt álltam. Folyton vitatkoztunk az öreggel de azért szerettem, és megrendített a halála. Nem olyan volt mint a filmeken hogy fogom a kezét és meghal. Nem lehettünk bent akkor nála, éjjel vitte el a roham.

Nehéz időszak volt, de végül sikerült bele feledkeznem kutatásba és tanulásba így végül diplomás tanár lettem, és azóta próbálok a diákok életére hatni és rá nevelni őket a történelem szeretetére. Olyannyira, hogy kutatásaim során eljegyeztem egy nőt, akivel 5 hosszú és szép évet töltöttünk együtt. Gyönyörű volt, és Anabell névre hallgatott. Eljegyeztem, és feleségül is akartam venni de már nem volt rá alkalmam, mert elütötte egy idióta részeg sofőr. Legalább is ott maradt. Újabb gyászolnivaló került az életembe és újabb üveg Bourbon. Úgy tűnik, az ÉG se akarja hogy nekem családom legyen, így mikor hallottam hogy felvételt hirdetnek a Bowman akadémián. Fel is vettek, és lassan már 3 éve dolgozom itt. Jó nekem itt ami azt illeti. Van egy kis házam a közelben, onnan járok be autóval reggelente és a kis kertes ház kertjében egy Akita kölyök.