Adatok

2010. 12. 07.

Civil

Gyerek

--

--

Lee Haru

Külső és belső

Régen minden nagy néni és bácsi azt hitte rám először, hogy fiú vagyok, mert akkor még rövid hajam volt, és fiús ruhákat is adott rám néha apa, de most már hosszabb a hajam. A szemeim pedig olyanok, mint apáé. Még nagyon pici vagyok, így mindenkire fel kell néznem, és még a sütis dobozt sem érem el a szekrényről. Pedig én nagyon szeretem a sütit, de azért fel tudom magam találni, ha nagyon akarok valamit.
Szeretek még mesét nézni, és kint játszani a szabadban a többi gyerekkel. Mindig vidám vagyok. Vagyis általában... Mert van, amikor a buta fiúk megbántanak, és akkor sírni szoktam, de máskor nem. Kíváncsi vagyok, és mindent tudni akarok, épp ezért, néha még buta kérdéseket is felteszek. És elvárom, hogy válaszoljanak, mert én tényleg tudni akarok mindent. De ezt a nagyok nem mindig szeretik.
És nem zavar, hogy nincs anyukám, mert én jól el vagyok apuval is, és a bácsikkal, akikkel néha haza szokott jönni. Bár néha szomorú vagyok, ha a játszótéren látom a többi gyereket az anyukájukkal.