éntek! A robotoló emberek kedvenc munkanapja, számomra viszont, sz@rt sem jelent. Hacsak nem annyit, hogy a hétvégén vannak a legnagyobb és legvadabb bulik. Ma viszont, még ez sem hoz lázba. Közel 39 órája nem aludtam, így vélhetőleg ájult öntudatlanságban töltöm majd az éjjelt. Orgia parti és vedelés helyett, az elmúlt éjszakát átmelóztam. Időre kellett végeznem az új progival, ami történetesen jó sok pénzt hoz, de elég feszített tempóban kellett ütnöm a billentyűket. De végre végeztem!  Hatalmasat nyújtózom, mielőtt csupasz talpammal végigcsörtetnék a lakáson. Gyors zuhany, borotválkozás és egyéb tisztálkodási akció után, magamra kapom a legelső ruhadarabot, ami a kezem közé akad. A felsőbe már egy nagy tükör előtt állva bújok bele. Az arcképem grimaszolva néz vissza rám, szemeim vérben úsznak. Fáradt vagyok, ráadásul megerőltettem az utóbbi két napban. Tudom, meg azt is, hogy mások a drogok és az alkohol rovására írják majd. A magam fajtából ritkán nézik ki, hogy egyetlen órát is dolgoztam az életben. Bakancsot húzok, majd előkotrom az egyik napszemüvegem. Amit nem látnak, az nem is létezik, alapon kapom fel. Így ni! Vörös szem tompítva! Legalább amíg el nem érek a kávézóig. Nicolt is oda hívom, így két legyet ütök egy csapásra. Hármat, ha a szórakoztató kis vörös látványát is beleszámolom.  Egy óra lesz az egész. Nicol egy dögös, negyvenes vadmacska, aki hajlamos túlzásba vinni a sminket és a feltűnő viselkedést. Így tudnám jellemezni. Gyakorlatilag, ő a főnököm, vagy valami olyasmi. Ex-sztriptíztáncos, jelenlegi díszfeleség. A cég nagyfőnöke, aminek épp melózom, elég toleráns ember. Nem izgatja, hogy ki hogy néz ki, vagy milyen a természete, amíg a tag rendesen dolgozik. Bírom a vén csótányt, de a nejével akadnak gondjaim. Túl nyílt és nagyszájú. Átszalad a fejemen, hogy mégsem Kelly munkahelyén kéne intéznem a dolgot. Nem mintha titok lenne, hogy van munkám, csak nem szoktam beszélni róla. Ez is magánügy, mint a család és hasonló idegromboló dolgok.  Mindegy, egy kávét kibírok vele. Átveszi az adathordozót és annyi. Nem fog cseverészni senkivel sem, mert akkor kivágom. Döntésre jutottam, így bevágódok a régi BMW vezető ülésére és igyekszem nem elaludni, amíg odaérek a célállomásra. Alig negyed óra múlva lépek be az említett helyre. Nem kerüli el a figyelmem a dögösebb felszolgáló vizslató pillantása. Ahogy az sem, hogy gyorsan lepasszol. Gúnyos mosoly kúszik a képemre, ami még akkor sem hervad, mikor kényelmesen elterpeszkedek az egyik asztalnál.
-Egy kávét feketén, Kelly! – Figyelmem ezúttal a régi ismerősnek szentelem, aki nem zavartatja magát a vendégek tekintetének tüzében. Vigyorogva magyaráz, arcomra üdvözlő csókot nyomva. Mosolyom valamelyest megszelídül. Kelly más, mint a többi nő. Először is azért, mert onnan származik, ahonnan én. Másodszor mert az első okból kifolyólag, túl sok mindent tud rólam. Harmadszor, mert átkozottul lerázhatatlan. Ha ő azt mondja valakire, hogy a barátja, akkor az is. A másik fél véleménye nem izgatja. Negyedszer pedig, bár néha becsúszott a múltban egy kis flört, annál több, soha sem történt köztünk. Szóval ő tényleg más, mintha nem is nő lenne, inkább az életem egy semleges része. Mindemellett csípem a társaságát és amilyen sokat tud rólam, épp annyit tudok én róla.
-Ma te fizetsz helyettem! És Winny pont ráér jövő szombaton. – Ennyivel lerendezem, miközben a zsebemből kihalászok egy borítékot és átnyújtom neki. 2 koncertjegy lapul benne. A legutóbbi bulin ezekért rinyált. Jöttem neki egy szívességgel, hát most törlesztettem. Ezért akartam ma idejönni, meg Ő miatta. Pillantásom a háttérben szorgoskodó nőre vetül. Rafinált kis bige, de úgyse rázhat le! Kelly ragyogó tekintettel mered rám, ami szerintem sokkal inkább Winny említése miatt van, mintsem miattam.  De a telefoncsörgés szerencsére megszakítja a meghittséget. Rühellem az ilyen hálálkodós nézést. Kiráz tőle a hideg! De hálás vagyok, mert a rühes telefon miatt, dupla szerencse ér. A kávém már a tündér szervírozza.
-Kösz baby! Hozz még egy koktélt a vendégemnek is! Valami ütőset és írd Kelly számlájához!  Nem kell sietned, szívesen nézem a távolodó hátsód! – Leveszem a napszemüveget, így leplezetlenül nézek a tekintetébe. Tudom, hogy nem bírja az ilyen beszédet, erre hamar rájöttem. Meg arra is, hogy veszettül szexi mikor mérges. A nőket szivinek hívom általában, kivéve Kellyt és őt. Kelly nevét az évek alatt sikerült megjegyeznem, addig ő is szivi volt. Vicky meg, fogalmam sincs. Ösztönösen lett baby. Talán mert a ledér nők után ő olyan, mint egy porcelánbaba, akit szívesen bemocskolnék mielőtt összetöröm.